"A tétlenség a lélek ellensége" - KÉPGALÉRIÁVAL
Őszi munka az előszeminaristákkal Jaidhofban
A lehullott falevelek összegyűjtése adott közös feladatot az előszeminaristáknak a jaidhofi parkban. Gereblyével, lapáttal és munkagépek segítségével láttunk hozzá a rendrakáshoz. Az ilyen alkalmak az előszemináriumi neveléshez is hozzátartoznak: miközben rendezettebbé tesszük környezetünket, gyakorolhatjuk a szolgálatkészséget, az alázatot és a kötelességek hűséges teljesítését.
A munkának hamar meglátszik az eredménye. A szétszóródott levelek kupacokba kerülnek, megtelik a rakodógép kanala, majd ismét tisztább lesz egy terület. A lélekben végbemenő változás kevésbé látványos. Mégis sok múlik azon, hogyan fogunk meg egy szerszámot, milyen készséggel segítünk társunknak, és gondosan befejezzük-e, amit elkezdtünk.
A keresztény ember a legegyszerűbb munkában is megláthatja Isten szolgálatának lehetőségét. Ezt mindenekelőtt maga az Úr Jézus tanította meg nekünk. Földi életének hosszú, rejtett éveit Názáretben töltötte, és vállalta a kétkezi munkát. Az evangélium ácsként említi őt (Mk 6,3). Az Isten Fia emberi kézzel dolgozott, és ezzel megszentelte a mi mindennapi munkánkat is. Ha ő méltónak találta, hogy szerszámot vegyen a kezébe, mi sem tekinthetjük rangunkon alulinak a becsületes testi munkát.
Szent József műhelyében a gondosan elvégzett feladat a szeretet szolgálata volt. József munkájával gondoskodott Máriáról és a gyermek Jézusról. A názáreti ház arra emlékeztet, hogy Istenhez tartozásunknak a hétköznapokban is meg kell mutatkoznia: a pontosságban, a megbízhatóságban és a ránk bízottak iránti gondoskodásban.
A munka már a teremtés rendjében is helyet kapott. Az ember a bűnbeesés előtt feladatul kapta a kert művelését és őrzését (Ter 2,15). A fáradság, az ellenállás és a sikertelenség terhét azonban mindannyian tapasztaljuk. Éppen ezek elfogadása válhat lelki javunkra. Amikor a kedvetlenség ellenére hozzákezdünk a kötelességünkhöz, vagy türelmesen folytatjuk a megkezdett munkát, akaratunkat is neveljük.
Szent Benedek Regulája tömören fogalmaz: „A tétlenség a lélek ellensége.” A szent ezért kijelölt időt rendel a testi munkának és a szent olvasmánynak is (Regula 48,1). A józan mértékkel végzett fizikai munka jót tesz az embernek: megmozgatja a testet, rendet ad a napnak, és segít kilépni az önmagunk körül forgó gondolatokból.
Különösen értékes az alázatra nevelő ereje. A közös munkában el kell fogadnunk, hogy valamiben más ügyesebb nálunk, olykor útmutatásra vagy segítségre szorulunk. Megtanuljuk megbecsülni azok fáradságát is, akik nap mint nap gondoskodnak környezetünk rendjéről. Könnyebb természetesnek venni a tiszta udvart, mint rendben tartani. Aki maga is dolgozott érte, figyelmesebben őrzi meg a rendet.
Az alázat abban is megmutatkozik, hogy készségesen elvégezzük a kevésbé kellemes feladatokat. Nem várjuk, hogy minden munkánkat észrevegyék vagy megdicsérjék. Elég, hogy szükség van rá, és javára válik másoknak. Szent Benedek intése így a parkban is egészen gyakorlati értelmet nyer: „A testvérek szolgáljanak egymásnak…” (Regula 35,1).
A munka legnagyobb értéke azonban abban rejlik, hogy általa a hétköznapi életünket is megszentelhetjük. Szent Pál apostol erre buzdít: „Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek!” (Kol 3,23). A feladat ugyanaz marad, de egészen más lelkülettel végezzük, ha tudjuk, hogy Istennek is felajánlhatjuk.
A megszentelő kegyelem állapotában, Isten iránti szeretetből végzett jó cselekedet örök életre szóló érdemet szerezhet. Ez a mindennapi munkára is igaz. A szeretettel elvégzett egyszerű feladatnak olyan értéke lehet Isten előtt, amelyet sem pénzben, sem látványos eredményekben nem mérhetünk. Így beteljesül életünkben az írás szava: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja, és rozsda marja, s ahol betörnek, és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly, és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is."
Kis Szent Teréz egyik levelében ezt írja: „Egy gombostű szeretetből való felemelése megtéríthet egy lelket.” Ezzel a legkisebb cselekedetben rejlő lehetőségre mutat rá: Isten kegyelme által a szeretetből vállalt apró áldozat is mások üdvösségét szolgálhatja. Ugyanez a lelkület a kerti munkában, a takarításban, a tanulásban és a családról való gondoskodásban is megvalósulhat.
A munka fáradságát engesztelésül is felajánlhatjuk. Krisztus engesztelő áldozatához kapcsolva, bűnbánó szívvel odaadhatjuk saját bűneinkért és mások megtéréséért. Az ismétlődő mozdulatok, az elfáradt kezek és a türelemmel viselt kellemetlenségek így imádságos felajánlássá válhatnak. Ehhez olykor egy rövid fohász is elegendő: „Uram, szeretetből érted teszem; fogadd el a lelkek javára!”
Az előszeminaristák számára mindez a későbbi szolgálatra való felkészülés része. A hivatás követéséhez szükséges hűség a mindennapokban erősödik, a munka által. Ahogyan az Úr mondja: „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű” (Lk 16,10). A pontosan teljesített feladat, az önként felajánlott segítség és a türelmes kitartás mind ezt a hűséget gyakoroltatja.
A jaidhofi lombgyűjtés így egyszerre volt hasznos munka és alkalom a lelki növekedésre. Hálát adunk a közösen elvégzett feladatért, és kérjük olvasóinkat, imádkozzanak előszeminaristáinkért. Szent József segítségével tanulják meg egyre inkább azt a csendes, készséges szolgálatot, amelyben az imádság, a munka és az egész élet Isten dicsőségére válik.