Az Anyaszentegyház egy zavaros időszakában

A Szent X. Piusz Papi Testvérület története, akárcsak a Katolikus Egyház története, egy gyönyörű misztérium. A jelenlegi nagy válság és bizonytalanság ellenére továbbra is mindkettő virágzik. Közösségünk egy szerény kezdet után gyorsan növekedésnek indult, és ma a hagyományos katolikus hitet, az Egyház ősi és teljes tanítását hirdeti az egész világon.

Alapítás

Marcel Lefebvre érsek, a hagyományos papképzés iránt érdeklődő szeminaristák többszöri kérésére, 1970. november 1-jén alapította a Szent X. Piusz Papi Testvérületet. Tizenegy jelölt kezdte meg tanulmányát az érsek vezetésével egy új papi szemináriumban, a svájci Econe-ban. A helyi püspök meggyőződése volt, hogy ez az új szeminárium nagy hasznára lesz a Katolikus Egyháznak, így megadta hivatalos jóváhagyását. Lefebvre érsek ekkor már 65 éves volt. Korábban, mint a francia nyelvű afrikai országok apostoli küldötte, majd mint Dakar érseke, később mint a Szentlélek Atyák (egy afrikai missziós rend) generálisa szolgálta az Egyházat.

Az új közösség célját azonban sokan nem értették. Több egyházi vezető is úgy értelmezte, hogy az idős érsek a pápa ellen fordult. Pedig ez éppen ellenkezőleg történt, Lefebvre érsek megerősítette a Szentatya iránti tiszteletét és megbecsülését. Ő csupán a töretlen katolikus hagyományt akarta továbbvinni. Szerette a szentmisét és tapasztalatból tudta, hogy az milyen üdvös, sőt döntő fontosságú a papok szenté válásában. Az ősi római szentmisét soha sem tiltották be, habár bevezettek egy új, népnyelvű rítust. Lefebvre érsek továbbra is azt tanította, amit egykor szeminaristaként tanult, amit az Egyház évszázadokon át mindig is tanított.

Ellenállás

Az Egyházban elterjedő modern irányzatok, mint az ökumenizmus és a kollegialitás ellen az érsek határozottan állást foglalt. Az ökumenizmus egy olyan ideológia, amely minden vallást hasznosnak és érvényesnek tart, a kollegialitás pedig azt hirdeti, hogy az Egyházat demokratikusan és püspöki konferenciák által vezetni. Ez korlátozza a pápának az egyetemes Egyház fejeként gyakorolt hatalmát, valamint a püspökök saját egyházmegyéjükben meglévő autonómiáját. Lefebvre érsek határozott álláspontja nem tetszett a római hatóságok azon részének, akik a II. Vatikáni Zsinat határozatainak megvalósításán és az új rítusú mise elterjesztésén dolgoztak, és egy liberális, modern egyházban gondolkodtak. 

1974-ben a sok vád miatt, melyek a szemináriumot érték, két apostoli küldött hivatalos vizitációt tartott az econe-i szemináriumban. Lenyűgözte őket a magas tudományos színvonal és a szeminaristák jámborsága; egyetlen panaszuk az volt, hogy egyszer sem látták az új misét. Egy igen pozitív jelentéssel tértek vissza Rómába.

Elnyomás

Lefebvre érseket nem sokkal később mégis Rómába hívták, ahol három bíboros előtt kellett felelnie tevékenységéről és álláspontjáról. Néhány héttel később, 1975. május 6-án az új fribourgi püspök érthetetlen és jogellenes módon feloszlatta a Testvérületet. Ezen megdöbbenve Lefebvre érsek hivatalos fellebbezést küldött Rómába, és a történtek okai után érdeklődött. Sem Fribourg, sem Róma nem válaszolt. Ezek után 1976-ban az érseket ab ordinum collatione – a diakónusok és áldozópapok felszentelésétől – felfüggesztették. Ezt követte az a divinis – minden szent funkciótól, beleértve a szentmise bemutatását is - felfüggesztés.

A fellebbezésekre adott válasz hiányában az érsek úgy döntött, hogy továbbra is teljesíti az econe-i szeminárium rektori kötelezettségeit. Az egyházjog előírja ugyanis, hogy semmilyen tiltás vagy felfüggesztés nem léphet hatályba, amíg egy hivatalos fellebbezés elbírálásra – nemhogy megválaszolásra – nem került. Így azon a nyáron is a szokásos módon szentelt papokat. Jószándéka jeleként szeminaristáit magával vitte egy római zarándoklatra is.

Püspökszentelés

A nehézségek ellenére közösségünk gyorsan növekedett. Németországban, az Egyesült Államokban, Argentínában és Ausztráliában is papi szemináriumokat alapított. A papság mellé laikus testvérek, nővérek és harmadrendiek is nagy számban csatlakoztak. 1987-re Testvérületünk a világ minden kontinensére kiterjesztette apostolkodását.

Lefebvre érsek a Rómával folytatott állandó, de végül eredménytelen tárgyalások után 1988-ban négy papot püspökké szentelt közösségünk és híveink szolgálatára, hogy az Egyház hagyománya szerint folytathassák a szentségek kiszolgáltatását. Válaszul a pápa az érseket és a négy új püspököt kiközösítettnek nyilvánította.

Lefebvre érsek viszont lelkiismerete szerint cselekedett és a szükséghelyzetre hivatkozva a kiközösítést érvénytelennek tekintette. Az Egyház hatalmas válsága miatt kötelességének érezte ugyanis, hogy püspököket szenteljen, akik Testvérületünk világméretű tevékenységét biztosítják. Alig három évvel később, 1991. március 25-én hunyt el.

Ma

Közösségünk az alapítónk halála után is folytatta tevékenységét a kijelölt úton. 1994-ben Bernard Fellay püspököt választották a Testvérület generálisának, aki a 2000-es jubileumi évben a közösség minden tagjával Rómába zarándokolt, remélve, hogy ezzel kifejezheti a Szentatya iránti szeretetét és tiszteletét, akit rendszeresen imáinkba foglalunk és akit Krisztus földi helytartójának ismerünk el. XVI. Benedek pápa a Summorum Pontificum kezdetű 2007-es motu proprióban engedélyezte a hagyományos római misét, 2009-ben pedig feloldotta a négy püspök „kiközösítését”.

A Szent X. Piusz Papi Testvérület ma több mint 700 papot és közel félmillió hívőt számlál szerte a világon.