A hit terjesztése kötelesség

XVI. Benedek a vallásközi találkozón Assisiben (2011)

A modernisták számára az ökumenizmus egy világméretű vallási egységre való törekvést jelent. A katolicizmusnak és a modernizmusnak a vallásszabadsághoz hasonlóan az ökumenizmushoz is megvan a maga megközelítése. Különböző útjaik az igazságról alkotott eltérő nézeteiken alapulnak.

A modernizmus úgy véli, hogy a vallási tudás az egyénből ered, és ott a tudatos vagy tudatalatti szubjektív impulzusaiból fakad. Számára minden vallás jó és dicséretes, mert mindegyik más-más módon tárja fel és erősíti meg az ember veleszületett vallási ösztönét. Következésképpen Istenről annyi különböző felfogás létezik, ahány ember. Az emberi szellem legitim képviselőiként minden felfogás egyenlő tiszteletet és elismerést érdemel. A kölcsönös párbeszéd során tehát a különböző vallásoknak eszmét kell cserélniük, meg kell ismerniük egymást, és tiszteletben és békében kell egymás mellett élniük.

Az Isten által közvetlenül kinyilatkoztatott vallás

Ezzel szemben a katolicizmus azt tanítja, hogy egyetlen igaz vallás létezik, amelyet közvetlenül Isten nyilatkoztatott ki. Csak a Katolikus vallás adhat tartós boldogságot és igazi békét, nemcsak az emberek között, hanem az ember és Isten között is.

Mivel Isten azt akarja, hogy minden ember megismerje az általa kinyilatkoztatott igazságot, az Egyház feladata, hogy az Isten által kinyilatkoztatott hitet tanítsa és terjessze – és a hamis tanításokat elítélje –, és így minden lelket az üdvösségre vezessen.

A helyesen értelmezett ökumenizmus arra vezeti a katolikust, hogy megvédje Isten kinyilatkoztatott igazságait és elősegítse az igaz vallásra való megtérést, míg a modernista az igazságot figyelmen kívül hagyva párbeszédre és kompromisszumra törekszik.

A II. Vatikáni Zsinat óta az Egyház már nem tagadja meg kategorikusan a többi felekezet teljes vagy részleges részvételét Krisztus igaz Egyházában.