A hierarchia fontossága

Amint azt korábban láttuk, a katolikusok és a modernisták nagyon különbözően értelmezik az igazságot. A katolikus Isten objektív valóságának elsőbbségét védi, míg a modernista az egyéni vélemények szubjektív kifejezését támogatja. Az igazság eltérő meghatározása két ellentétes nézetet eredményezett arról is, hogyan kell az egyházat kormányozni.

A katolicizmus azt tanítja, hogy Isten a világegyetemet hierarchikus rendben teremtette, amely felett Ő a legfelsőbb hatalommal rendelkezik. Elküldte Fiát a világba, aki maga alapította meg az Egyházat. Ennek élére Pétert és utódait állította.

A hagyomány szerint Péter utódai, a pápák, feltétlen és közvetlen joghatóságot gyakorolnak az Egyház minden hivatala felett. Erkölcsi, doktrinális és fegyelmi kérdésekben a pápa szava a végleges, mert ő Krisztus közvetlen tekintélyével beszél. Hasonlóképpen, a püspökök, mint a többi apostol utódai, Istentől kapják hatalmukat, és egyházmegyéikben gyakorolják legfőbb hatalmukat, azt csak a pápa rendkívüli beavatkozásának alávetve.

Az egyértelmű hierarchikus struktúra veszélyeztetése

A vallási kollegialitás modernista felfogása a szabadság és az egyéni jogok téves értelmezéséből fakad. Azzal, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy szigorúan demokratikus folyamatok irányítsák az Egyházat, veszélyezteti az Egyház világos hierarchikus felépítését.

Ennek megfelelően a pápa szabadon kifejtheti véleményét, de a bíborosoknak és a püspököknek is meg kell engedni, hogy megszólaljanak és kifejezzék saját véleményüket. A pápához hasonlóan a püspöknek az egyházmegyében minden papjával konzultálnia kell, és tiszteletben kell tartania a véleményüket, míg minden plébánosnak be kell vonnia a plébániáját a döntéshozatalba. A modernizmus szerint ez az egyetlen módja annak, hogy mindenki sérthetetlen egyéni jogait és szabadságát tiszteletben tartsák. Ezért minden „tekintélynek” meg kell tanulnia kommunikálni és kompromisszumot kötni, beleértve a pápát is.

Egység és harmónia

A katolicizmus mindig is nagyra értékelte a kollegialitást, de egészen más módon. A hívek, papok és püspökök nagy kölcsönös tisztelettel, egységben és harmóniában végzik különböző feladataikat, így gyakorolják közös felelősségüket az isteni igazság és a lelkek üdvössége érdekében. Krisztus Titokzatos Testének különböző tagjaiként, egy közösségként dolgoznak Isten nagyobb dicsőségére, minden tag a maga helyén.

A megfelelően értelmezett kollegialitás fenntartja a tiszteletet és a világos különbséget az egyházi hierarchia különböző tagjai között. E szervezet minden tagja tudatában van a tanítás, a lényegi igazságok és a hit védelme iránti közös elkötelezettségnek. Az Egyház soha nem törekedett arra, hogy demokratikus eszközökkel valami újat hozzon létre.

Az Egyháznak természetéből adódóan olyan alkotmányra van szüksége, amely garantálja az egységet és a harmóniát.