Isten eszköze a lelkek üdvösségére
A katolikus pap elsősorban közvetítő Isten és az emberek között.
A Szentmise bemutatása és a bűnöktől való feloldozás a két legmagasztosabb a sok hatalom és kiváltság között, amelyet Isten a papjainak ad. A hívek ezen és sok más okból tehát a legnagyobb tisztelettel és odaadással tartoznak Isten kiválasztott szolgáinak.
A Szentmise bemutatása a pap legfőbb méltósága, melyben Krisztus keresztáldozata újul meg. A Szent Liturgiában a pap Isten Fiának szerepét veszi magára, aki szeretettel önmagát áldozza az Atyának az egész emberiségért. Mikor a pap kimondja az átváltoztatás szavait, megújítja Krisztus áldozatát a Golgotán, ő maga választja el az Úr drága vérét az Ő szent testétől. A pap ezután szó szerint Istent tartja a kezében és a magasba emeli, hogy a nép imádhassa Megváltóját.
Isten a papot, mint saját eszközét használja, hogy nap mint nap megjelenhessen Egyházában és híveinek isteni kegyelmét adhassa a Szentáldozásban. Így a hívő nép egyenesen a pap kezéből jut hozzá Istenhez.
A pap méltósága nem korlátozódik csupán a Szentmisére, egy másik isteni előjogban is részesül, amikor a bűnbánat szentsége által megbocsátja a bűnöket. Amikor Krisztus azt mondta apostolainak, hogy „akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad,” egyértelműen azt akarta, hogy Isten megszentelő kegyelmébe való visszatérés rendes eszköze a papi feloldozás legyen. A katolikus papságon keresztül juthat tehát a lélek rendes módon a bűn halálos állapotából a kegyelem elő állapotába. Mivelhogy csak a kegyelem állapotában lévő lelkek juthatnak az üdvösségre, Isten a papok kezére bízta a Mennyország kulcsait.
Lefebvre érsek 1976-os papszentelés alkalmával elmondott prédikációja: Miért van szükségünk papokra? (francia nyelven)