„A Testvérület célja a papság és minden, ami hozzá tartozik.”

„Célunk a papság és minden, ami hozzá tartozik.” Így határozza meg Statútumunk a Szent X. Piusz Papi Testvérületet, összhangban az alapító kívánságával.

Lefebvre érsek meggyőződése volt, hogy a katolikus papságtól függ a világ üdvössége. A szentéletű és jólképzett papsággal együtt menekül meg a hívő nép. A tudatlan vagy középszerű papság viszont gyorsan barbárságba süllyeszti a világot.

A papképzés

Az érsek atya egész életében a papképzéssel foglalkozott, nyugdíjas kora ellenére 1970-ben újból ezzel a céllal alapította meg a Szent X. Piusz Papi Testvérületet. Húsz évig élt az econe-i szemináriumban és foglalkozott leendő papok képzésével, átadva nekik az Egyház iránti szeretetét és az örök Rómához való ragaszkodását.

Az érsek számos szemináriumot alapított szerte a világon; bátorította a valóban katolikus iskolákat, válaszokat adott a hívek számára, akik nem találták az utat a II. vatikáni zsinat reformjai után, és végül megalapította a Szent X. Piusz Papi Testvérületet a világ minden kontinensén.

Mivel a katolikus papság helyreállításával újul majd meg a keresztény társadalom, a papjaink tanulmányaikat Aquinói Szent Tamás, a nagy egyháztanító hagyományos szellemében folytatják. Szemináriumaink szabályai nagyon hasonlók egy szerzetesrend noviciátusának szabályaihoz: imádsággal és csendben telik a nap nagy része a testvéri szeretet, a szegénység és az engedelmesség szellemében.

A szentmise lelkisége

A Szentmise Megváltónk keresztáldozatának vér nélküli megújulása. Lelkiségünk nem más, mint a Szentmiseáldozat iránti áhítat. Nem csak magunknak akarjuk az Egyház hagyományának kincseit, hanem törekvésünk, hogy megosszuk őket minden pappal. Szívesen látunk és segítünk ezért minden érdeklődő papot.  Szeretnénk, hogyha az egyházi hatóságok általuk terjesztenék a hagyományt az egész világon, hogy "mindent helyreállítsanak Krisztusban" (Ef 1,10).

A felszentelés öröme után, mikor a fiatal pap megkezdi az elöljárók által kijelölt új feladatát, megkapja közösségünktől a szükséges eszközöket is, hogy megtartsa és gyarapítsa a kapott ajándékokat. Közösségi élet, lelkigyakorlatok, továbbképző tanulmányok, missziók, tanítás, az ifjúság szolgálata, szerzetesközösségek segítése, ezek mind része lelkipásztori működésünknek.

Kétségtelenül érik megpróbáltatások papjainkat, ahogyan Jézust és apostolait is érték, hiszen „a szolga nem nagyobb az uránál.” (Mt 10,24) Isten viszont nem tagadja meg kegyelmét azoktól, akik Őrá és különösen a Szeplőtelen Szűz Máriára bízzák magukat.

...