Mindenszentek: mire neveljük gyermekeinket?

Mit tanul a gyermek a halálról, ha csak ijesztő jelmezeket lát, de sohasem hall az örök életről? És mit tanul a mennyországról, ha ismeri a Halloween minden kellékét, de egyetlen szent életét sem?

Mindenszentek ünnepén az Egyház a mennyország felé fordítja tekintetünket. Valóságos embereket állít elénk. Olyanokat, akik küzdöttek, szenvedtek, bűnbánatot tartottak, és Isten kegyelmével eljutottak az örök boldogságra. Ma azokat is ünnepeljük, akiknek nevét senki sem ismeri a földön. Talán egyszerű édesanyák, becsületes munkások, hűséges papok voltak. Isten azonban ismeri őket, és megjutalmazta hűségüket.

Szent Béda a mai ünnep zsolozsmájában úgy mutatja be az Egyházat, mint virágokkal ékes kertet. Benne vannak a vértanúk vörös rózsái és a tisztaság fehér liliomai. Különböző életutak, különböző küzdelmek, de ugyanaz a cél: Isten szeretete és a mennyország.

Ez a mi hivatásunk is. Az életünk végső célja, hogy szentté legyünk. Ezért fontos, hogy mit engedünk be az otthonunkba, mivel tápláljuk a képzeletünket, és mire neveljük gyermekeinket.

Itt kell beszélnünk a Halloweenről is. Sokan azt mondják: ártatlan szórakozás, jelmez, édesség, egy kis borzongás. Miért kell ezt komolyan venni?

Egy kifaragott tök vagy egy jelmez önmagában még nem ördögimádás. A részt vevő gyermekek sem feltétlenül akarnak bármi rosszat. A szülőnek azonban azt is meg kell kérdeznie: milyen világba vezetem be a gyermekemet? Mit teszek előtte vonzóvá? Minek örülünk együtt?

A Halloween sok mai formájában a félelem, a torz, a véres és a démoni válik szórakozássá. Az ördög mulatságos figuraként jelenik meg, a halál pedig látványos kellékké lesz. Amihez az ember rendszeresen nevetve közeledik, azzal szemben könnyen elveszítheti egészséges tartózkodását. A gyermek különösen fogékony arra, amit a felnőttek örömmel és elismeréssel vesznek körül.

A veszély még súlyosabb, ha a játékhoz jóslás, szellemidézés vagy más okkult gyakorlat társul. Ezeket az Egyház világosan elutasítja. Istenre kell bíznunk magunkat; rejtett erőktől tudást vagy hatalmat keresni súlyos tévút. A kíváncsiság sem teszi helyessé azt, ami ellenkezik az első parancsolattal.

Van azonban egy csendesebb veszély is: miközben egyre több időt és figyelmet kap a Halloween, elfelejtjük saját ünnepeink tartalmát. A gyermek tudja, milyen ruhába öltözzön, de nem tudja, miért gyújtunk gyertyát a sírnál. Ismeri a rémtörténeteket, de nem tudja, hogyan segíthet meghalt nagyszülein.

Ezért választjuk családunkban Mindenszentek és halottak napja keresztény megünneplését. Ezek valódi választ adnak az élet és a halál kérdésére. Megmutatják, hová tartunk, és mit tehetünk azokért, akik már előttünk távoztak el.

Mindenszentekkor az üdvözülteket ünnepeljük. Halottak napján a tisztítótűzben szenvedő lelkekért imádkozunk. Mi pedig itt a földön még küzdünk az üdvösségünkért. Így tartozik össze a megdicsőült, a szenvedő és a küzdő Egyház. Ezt valljuk meg, amikor azt mondjuk: „Hiszem a szentek közösségét.”

A halál tehát nem szakít el minden köteléket. A szentek közbenjárnak értünk, mi pedig segíthetünk a tisztuló lelkeken. Akik Isten kegyelmében haltak meg, de még tisztulásra szorulnak, biztosan eljutnak hozzá. Imádságunkkal, áldozatainkkal és különösen az értük bemutatott szentmisével segítségükre lehetünk.

Milyen nagy dolog ez: szeretetünk a síron túl is javára válhat annak, akit elveszítettünk! Ezért halottak napján a temetőlátogatáshoz kapcsolódjék imádság. A virág és a gyertya szép jele a szeretetnek. De mondjunk el egy Miatyánkot, egy rózsafüzért is, és gondoskodjunk az elhunytainkért bemutatott szentmiséről.

Ha gyermekkel megyünk a temetőbe, mondjuk el neki egyszerűen: itt nyugszik nagyapád teste. A lelke Isten elé állt. Most imádkozunk érte, és várjuk a holtak feltámadását. Így tanulja meg, hogy a halállal kapcsolatban van helye a könnynek, az imádságnak és a reménynek is.

Kedves Szülők! A tiltás mellé adják oda gyermekeiknek hitünk gazdagságát. Meséljenek védőszentjükről. Válasszanak együtt egy követhető jó tulajdonságot: az igazmondást, a türelmet, a bátorságot. Legyen közös ünnepi étkezés, ének és imádság. A gyermeknek szüksége van örömre és kalandra. A szentek életében mindkettőt megtalálhatja.

A mai evangéliumban Krisztus boldognak mondja a szelídeket, az irgalmasokat és a tiszta szívűeket. A szentek ezt komolyan vették. Tudták, hogy a hűség áldozattal jár, de azt is, amit Szent Pál mond: „A jelen idő szenvedései nem mérhetők ahhoz a jövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.”

Ezt a reményt adjuk tovább gyermekeinknek. Ismerjék meg a szenteket, imádkozzanak az elhunytakért, és vágyakozzanak a mennyország után. Mai ünneplésünk akkor hoz gyümölcsöt, ha mindannyian megújítjuk az elhatározásunkat: Isten kegyelmével én is el akarok jutni oda.

Ámen.