A Szeplőtelen – a hűség példaképe a megpróbáltatásban

Részlet Michel de Sivry püspök úr prédikációjából, amit a brüsszeli Szent József templomban mondott.

Szeretteim Krisztusban!

Ma azt kértem, hogy a Szeplőtelen Szűz, a Szeplőtelen Fogantatás miséjét ünnepeljük, mert úgy tűnik számomra, hogy a Boldogságos Szűz Mária önmagában foglalja össze Urunk Jézus Krisztus győzelmét a világ, a sátán és a bűn fölött. Éppen ezért a Szeplőtelen Fogantatás misztériumának kell megőriznie lelkünket szilárd reménységben és mély belső örömben.

Mária – tudjuk – legyőzte a bűnt, mert szeplőtelen. Szent X. Piusz pápa így mondja: „Ó, Szeplőtelen Szűz, testedben és lelkedben szeplőtelen!” A Boldogságos Szűz Mária lelkében szeplőtelen, mert – tudjuk – soha nem hordozta az áteredő bűn foltját, és semmiféle személyes bűnt vagy akár tökéletlenséget sem követett el.

A Boldogságos Szűz birtokolja a kegyelemnek azt a teljességét és túláradó bőségét, amely által minden kegyelem közvetítője lett. Mária testében is szent, testében is szűz. Az ő teste valóban a Szentlélek temploma, az Újszövetség frigyládája, amely méhében hordozta Urunk Jézus Krisztust, a megtestesült Igét.

Mária tehát azáltal, ami ő maga, és mindazzal, amit cselekedett, legyőzte a bűnt. Majd X. Szent Pius hozzáteszi, hogy Mária hitében is szeplőtelen, hitében is szűz. A Boldogságos Szűz Mária élete nehéz volt. Mégis, e nehéz körülmények között egyetlen pillanatra sem kételkedett Fia, Urunk Jézus Krisztus istenségében, emberségében és királyi méltóságában.

Már az Angyali Üdvözletkor – és ezt rokona, Erzsébet is hirdetni fogja – hitt az angyal szavainak. Hitte, hogy ő szeplőtelenül fogantatott. Hitte, hogy az Ige Isten Fia. Hitte, hogy gyermeke Király lesz. A Boldogságos Szűz hitt. Egész életében hitt Urunk Jézus Krisztus istenségében.

A kereszt tövében a Boldogságos Szűz egyetlen pillanatra sem kételkedett abban, hogy a megváltás művének éppen így kellett végbemennie. Ez a hit megszilárdította őt, lehetővé tette számára, hogy nagy belső békében maradjon.

Utánozzuk a Boldogságos Szűz Máriát hitünkben, hogy ez a hit bennünket is megőrizzen nagy állhatatosságban és mély belső békében, mert erre nagy szükségünk van.

Azt is mondja Szent X. Piusz, hogy a Boldogságos Szűz szívében és szeretetében is szeplőtelen. Mária szerette a háromszorosan szent Istent. Szerette az Atyaistent, mert ő olyan szent és olyan gyönyörű teremtmény volt. Teremtményként teljes szívéből szerette az Atyát.

Szerette a Fiúistent, az ő Fiát, anyai szeretettel. Gyermekét sokkal tökéletesebben szerette, mint bármely más anya, mert semmi sem akadályozta azt a szeretetet, amellyel gyermekét szerette, aki valóságos Isten és valóságos ember.

És szerette a Szentlelket is, mert az ő jegyese volt. A Boldogságos Szűz Mária ezt a mélységes derűt és békét szentsége által őrizte meg.

Befejezésül hallgassuk meg, mit mond nekünk Szent Péter második levelében:

„Akik rágalmaznak titeket, akik pogányok, amikor látják jó cselekedeteiteket, végül dicsőítsék a mennyben lévő Istent.”

A legjobb válasz, amelyet ebben a nehéz helyzetben, e megrázkódtatásra, amelyet a kiszabott szankciók jelentettek, adhatunk, az lesz, hogy életünk szentségével válaszolunk, a Boldogságos Szűz Máriát utánozva.

Életünk szentsége lesz a katolikus Hagyomány életerejének és igaz voltának legjobb tanúsága. És így majd, amikor a Szentatya úgy dönt, hogy Krisztusban mindent helyreállít, alázatosan elé tárhatjuk azt a Hagyományt, amelyet meg akartunk őrizni. Mert ez a Hagyomány orvosság, ez a válasz a modern kor bajaira.

Nos, ezt őrizzük meg a Szentatyának. Ezt őrizzük meg a Szent Katolikus Egyháznak. Őrizzük meg a szívünkben, hogy egy napon részesei lehessünk a hitvallók, s talán a vértanúk seregének. Kérjük ezt a kegyelmet a Szeplőtelen Boldogságos Szűz Máriától és szeretett alapítónktól, Lefebvre érsektől.

Ámen.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.