Kiközösítve? Miért hatástalanok a Piusz Testvérület elleni római határozatok?
A hír sok hívőt sújtott mélyen: Róma kiközösítettnek nyilvánítja a Szent X. Piusz Papi Testvérület püspökeit és papjait – sőt állítólag még a hívők is érintettek, gyónásaik és házasságkötéseik pedig érvénytelenek. Aki ilyen szalagcímeket olvas, szorongó szívvel kérdezi: Vajon még az Egyházban vagyok? Éppen most érdemes józan pillantást vetni arra, mit is mond valójában az egyházjog. Aki ugyanis tüzetesen megvizsgálja a dokumentumokat, olyan ellentmondásokra bukkan, amelyek megnyugvást adnak – és nyomós okokat talál arra, hogy békés lélekkel megmaradjon az áthagyományozott hit mellett.
Aki szükséghelyzetben cselekszik, nem esik büntetés alá
A Hittani Dikasztérium határozata megállapítja, hogy a pápai megbízatás nélküli püspökszentelésért járó, a 1387. kánon által kilátásba helyezett kiközösítés beállt. Ez de Galarreta püspököt és a négy újonnan felszentelt püspököt érinti. Fellay püspök társszentelőként láthatóan nem tartozik ide, minthogy az ő kiközösítését a 1364. kánon 1. §-ával indokolják, amely a szakadárt sújtja kiközösítéssel.
Ami a 1387. kánont illeti, a Papi Testvérület már 1988-ban és július 1-je előtt is rámutatott arra, hogy a 1323. kánon értelmében az önműködő kiközösítés (latae sententiae) büntetése nem áll be, ha az illető szükséghelyzetből fakadóan cselekedett, és tette önmagában nem rossz – sőt még akkor sem, ha önhibáján kívül csupán azt hitte, hogy szükséghelyzetben van.
Az engedetlenség még nem egyházszakadás
Ami az egyházszakadás (skizma) vádját illeti, a Szent X. Piusz Papi Testvérület ezt mindig is visszautasította. Az egyházszakadás a pápa tekintélyének elvi elutasításában és a katolikus püspökökkel való közösség megtagadásában áll. A puszta engedetlenség azonban még nem alapoz meg egyházszakadást. Emellett a 1387. kánon az egyházjogban nem „Az Egyház egysége elleni bűncselekmények”, hanem „A szentségek elleni bűncselekmények” cím alatt szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy Fellay püspököt már tisztán alaki (formai) szempontból sem érinti a kiközösítés, mivel nem szakadár (skizmatikus).
Pápai megbízatás nélkül szentelt püspököket, mégis boldoggá avatták
Erre létezik egy érdekes párhuzam: 1977-ben az ukrán Slipyj bíboros Rómában titokban három püspököt szentelt fel pápai megbízatás nélkül. E szenteléseknek kellett biztosítaniuk a hierarchia fennmaradását az akkori Szovjetunióban üldözött ukrajnai Egyház számára. Slipyj azért szentelte fel ezeket a püspököket pápai megbízatás nélkül, mert a Vatikán az akkori keleti politikája (Ostpolitik) miatt nem adta volna beleegyezését a szentelésekhez. Amikor a tett kitudódott, senki sem beszélt egyházszakadásról vagy kiközösítésről. Két püspököt a pápa utólag elismert, a harmadik pedig nem sokkal a szentelés után elhunyt. Slipyj bíborost ma „Isten Szolgájaként” tisztelik, az egyik akkor felszentelt püspököt pedig boldoggá avatták.
A dekrétum ellentmond a saját magyarázó jegyzékének
A magyarázó jegyzék azt állítja, hogy a Testvérület felszentelt püspökei „szakadásban vannak, és szakadároknak tekintendők”, s így „a jog által előirányzott kiközösítés hatálya alá esnek”. A „formálisan csatlakozó” világiaknak is szakadárnak és kiközösítettnek kellene számítaniuk.
Néhány egyházjogász itt azonnal ellentmondást állapított meg a dekrétum és a magyarázó jegyzék között. A dekrétum ugyanis óva inti a klerikusokat és a világiakat attól, hogy „csatlakozzanak a Szent X. Piusz Papi Testvérület szakadásához, mert különben ipso facto [magával a ténnyel] magukra vonják a latae sententiae [önmagától beálló] kiközösítés büntetését”. Így tehát nem automatikusan kiközösítettek, hanem csak akkor, ha szakadárrá válnának. Ezzel szemben a jegyzék jelen időben azt állítja, hogy a felszentelt püspökök „szakadásban vannak”. Mivel egy magyarázó jegyzék nem alkalmas egyházjogi eszköz egyházi büntetés megállapítására vagy kiszabására, a jegyzék állításainak nincs jogi hatálya. Így már tisztán alaki (formai) szempontból is érvénytelen a papok és a hívők kiközösítésének állítása.
Mivel a Papi Testvérület – Róma állításával ellentétben – nem képez egyházszakadást, papjait és híveit sem érintheti az egyházszakadás miatti kiközösítés.
Még a pápa sem áll a hit felett
Még ha a pápa vagy az általa megbízott dikasztérium egy alaki szempontból jogérvényes ítélettel közösítené is ki a Papi Testvérület papjait és híveit, egy ilyen határozat tiszta önkényes cselekedet lenne, és emiatt Isten előtt semmis és érvénytelen. Még a pápa sem közösíthet ki senkit pusztán azért, mert ragaszkodni kíván a katolikus hithez. Ratzinger bíboros joggal állapította meg:
„A valóságban… az I. Vatikáni Zsinat egyáltalán nem abszolút uralkodóként határozta meg a pápát, hanem éppen ellenkezőleg: a kinyilatkoztatott igének való engedelmesség kezeseként. Hatalma a hit hagyományához van kötve” (A liturgia szelleme, Freiburg i. Br. 2000, 142–143. o.).
Szent Atanázra sem tett mély benyomást a Liberius pápa általi kiközösítése, hanem elszántan folytatta küzdelmét Krisztus istenségének tagadói ellen.
Kettős mérce?
Ha a római hatóságoknak valóban a hit megőrzése és a lelkek üdvössége lenne a fontos, a német püspökök legalább kétharmadát ki kellene közösíteniük, mivel ők sem a hitet, sem az Egyház erkölcsi tanítását nem fogadják el, miként azt például a Szinodális Úton való szavazási magatartásuk is megmutatta. Az a tény, hogy azok a püspökök és papok, akik nők szentelését követelik, szivárványos zászlókat függesztenek ki templomaikban, és az összes vallást az üdvösség útjának tartják, háborítatlanul katolikusnak számítanak, míg azokat, akik ragaszkodnak az áthagyományozott hithez, kirekesztik, egyértelmű jele annak a szükséghelyzetnek, amelyre a Papi Testvérület hivatkozik.
A 2016-os gyóntatási felhatalmazást soha nem vonták vissza
A magyarázó jegyzék azt állítja, hogy a Testvérület papjai által kiszolgáltatott feloldozás érvénytelen. Az egyházjogászok megítélése szerint ennek az állításnak nincs jogereje. Az érvényes feloldozáshoz szükséges felhatalmazást ugyanis Ferenc pápa 2016. november 20-án tartós jelleggel megadta a Testvérület papjainak. Csak a pápa vagy egy általa erre felhatalmazott dikasztérium vonhatja vissza ezt a felhatalmazást, ami nem történt meg.1
Erre az eredményre jut a neves egyházjogász, Prof. Georg May is Önvédelem, ellenállás és szükséghelyzet (Notwehr, Widerstand und Notstand, 1984) című írásában:
„Kénytelenek vagyunk... feltételezni, hogy a papok által a bűnbánat szentségében adott feloldozások érvényesek – még akkor is, ha ezek a papok nem kapták meg a területileg illetékes főpásztortól a felhatalmazást a 966. k. 1. §-a és a 969. k. 1. §-a szerint –, feltéve, hogy azt egyáltalán egy érvényesen felszentelt püspök adta meg. Mert ha a 844. k. 2. §-a szerint a szakadár és eretnek papok, akik szakadár és eretnek püspököktől kapják a gyóntatási felhatalmazást, érvényesen és megengedetten adhatnak feloldozást katolikusoknak, akkor ennek még inkább érvényesnek kell lennie az igazhitű papokra” (27. o.).
Házasságkötések: Mit ír elő az egyházjog szükséghelyzetre?
A katolikusoknak felhatalmazással rendelkező pap vagy diakónus előtt kell házasságot kötniük. Az Ecclesia Dei Pápai Bizottság 2017. március 27-én, Ferenc pápa kifejezett jóváhagyásával lehetővé tette a delegációt (felhatalmazást) a Testvérület papjai számára a házasságkötéseknél való érvényes közreműködésre. Ezt a delegációt azonban Németországban a püspökök szinte mindig megtagadták tőlük.
Az egyházjog azonban a 1116. kánon 1. §-ában előírja, hogy egy pár pap vagy diakónus nélkül, tanúk előtt is összeházasodhat, ha súlyos kár nélkül nem hívható el senki, aki a szükséges felhatalmazással rendelkezik, és ez az állapot várhatóan egy hónapon belül nem változik meg. A 2. § meghatározza, hogy ebben az esetben, ha lehetséges, más papot vagy diakónust kell elhívni, még akkor is, ha ő nem rendelkezik delegációval.
Ha tehát egy házasságra készülő pár nem talál a Hagyomány iránt jóindulatú plébánost, a Papi Testvérület erre a kánonra hivatkozik, amikor közreműködik a házasságkötésnél.
Az igazságnak van ideje – és Krisztus ígérete
Már 1988-ban azt állították, hogy a Szent X. Piusz Papi Testvérület szakadár közösség. Már akkoriban azonban hamarosan több egyházjogász is szót emelt, akik ezt tagadták.2 Az egyházszakadás vádját az évek során egyre ritkábban hozták fel, míg végül már csak az maradt meg, hogy a Papi Testvérület nem rendelkezik elismert kánoni státusszal.
A fejlemények ezúttal is ugyanebbe az irányba fognak mutatni, várhatóan még gyorsabban is, mint legutóbb, hiszen az Egyház válságát senki sem tagadhatja, aki nem ideológiailag vakult meg. Mivel az Egyház megkapta az ígéretet, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt rajta (Mt 16,18), az igazság végül győzedelmeskedni fog.
Matthias Gaudron atya, Zaitzkofeni Jézus Szíve Szeminárium3
- 1
Vö. ehhez P. Matthias Gaudron „A feloldozás joghatósága és különleges esetekben való alkalmazása” című írását (Katekizmus az egyház válságáról, Budapest, 2022, 181. o. köv.).
- 2
Vö. Katekizmus az egyház válságáról, Budapest, 2022, 97. kérdés. Valamint P. Matthias Gaudron videóját: Die Bischofsweihen, Teil 1 [A püspökszentelések, 1. rész] a Piusfilm csatornáján. https://www.youtube.com/watch?v=D8j0ZLQU4Lo
- 3
