A generális körlevele a hívekhez

A Szent X. Piusz Papi Testvérület legfőbb elöljárójának levele a Testvérület valamennyi hívéhez

Kedves Hívek!

Néhány nappal a július 1-jei szertartás után szeretnék néhány szóval hozzátok fordulni.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni nektek. Több éven át imádkoztam a Boldogságos Szűzanyához, hogy készítse elő a szíveket erre a történelmi eseményre. Bevallom, mélyen megindított, hogy valamennyien imádságotokkal és az isteni Gondviselés iránti hálátokkal kísértétek a püspökszenteléseket.

Július 1-jén a világ számos országából érkezett hívek voltak jelen Ecône-ban, és valamennyiőtöket képviselték. Óriási öröm volt látni őket ilyen nagy számban és ilyen buzgósággal. Bizonyára tudjátok, hogy a szertartás alatt vihar tört ki: „Az ő színe ragyogásától a felhők szétszóródtak… És mennydörgött az Úr az égből, és a Fölséges hallatta szavát.” (Zsolt 17,13–14)

Abban a pillanatban örömöm még nagyobb lett. Egyrészt kiváltságos tanúja lehettem egy rendkívüli szépségű liturgiának; másrészt egy másik, ugyanilyen megrendítő szépség tárult a szemem elé: a hívek hatalmas sokasága a helyén maradt az egész vihar alatt, és a Szűzanyához imádkozott az új püspökökért, az Egyházért és a Pápáért. Köztük idős asszonyok térdeltek, valamint fiatal édesanyák, akik karjukban tartották csecsemőiket. Ez volt a Testvérület legszebb képe, amelyet csak el lehet képzelni: olyan hívek közössége, akiket rendíthetetlen hit éltet, akiket semmi sem képes megingatni; olyan lelkeké, akik számára a szentmiseáldozat valóban életük középpontja. El sem tudjátok képzelni, milyen vigasztalás volt ez számomra abban a pillanatban. Ez a jelenet mélyen bevésődött emlékezetembe, és soha nem fogom elfelejteni.

Az utolsó napig reménykedtem abban, hogy a Szentszék részéről érkezik valamilyen jóindulatú gesztus, vagy legalább egyszerű megértés. A püspökszenteléseket azonban elítélték, és a kiszabott szankciók szigorúsága példa nélküli. Elsősorban a püspököket sújtják, de a Testvérület tagjait is. Még a hívek is érintettek. Ez a teljesen igazságtalan elítélés óriási megaláztatást jelent olyan emberek számára, akiknek nincs más céljuk, mint az igaz hit védelme és a lelkek üdvösségének szolgálata.

Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy ez a mélységes megaláztatás, amely elsősorban a Testvérület tagjait éri, Isten szemében olyan jelentőséggel bír, amely nem kerülheti el figyelmeteket. Végső soron ugyanis ezeket a püspökszenteléseket mindegyikőtökért hajtottuk végre, kedves hívek. A ti lelketek a valódi kincs, amelyet a Testvérületre bíztak, és amelyet minden másnál jobban őriz. Egyetlen lélek is végtelen értékkel bír. Ha azért, hogy biztosíthassuk számára az igaz hit tanítását és az igaz szentségek kiszolgáltatását, egy ekkora megaláztatás árát kell megfizetni, akkor ez megéri, mert egy léleknek nincs ára. Július 1-jén Urunk Legdrágább Vérének ünnepe – üdvösségünk váltságdíja – erre különös erővel emlékeztetett bennünket.

A szankciók benneteket is sújtani akarnak, mégpedig meglehetősen kegyetlen módon. Ez bizonyára fájdalmas, de ne lepődjetek meg túlságosan. Valójában maga a Hagyomány az, amelyet mindenek fölött szeretünk, és amelyet mindazokban kiközösítenek, akik megtestesítik azt. Nyilvánvaló, hogy Isten előtt egy ilyen elítélés nem lehet érvényes, mert akkor azt ítélné el, ami magának az Egyház életének legmélyebb középpontja.

De akkor, ennek az új viharnak a közepette felmerül a kérdés: mit vár most tőletek a mi Urunk?

A hitnek mindegyikőtök lelkében sértetlennek és élőnek kell maradnia. Ha a Gondviselés megengedi, hogy olyan válság támadjon, amelyben a hit tanítása titokzatos módon elhomályosul, akkor ugyanennek a hitnek továbbra is élnie kell a lelkekben, minden ellenszél ellenére, amely ki akarja oltani. Ha a hit hivatalos megvallásának külső ragyogása elhalványulna is, az a kis gyertyaláng, amelyet mindannyian keresztségetek napján kaptatok, maradjon égve szívetekben és értelmetekben életetek utolsó napjáig. Végső soron egyedül ez számít. Ez a kis láng az első ajándék, amelyet keresztény életünk kezdetén kaptunk, és ez az egyetlen, amelyet a végsőkig megőrzünk.

Mindnyájatokat a Boldogságos Szűz Máriára bízom, akinek a Szent X. Piusz Papi Testvérület egészen különleges módon fel van ajánlva. Ő oltalmazzon meg benneteket minden vihar és minden nehézség közepette, és őrizze élve ezt a kis lángot lelketekben akkor is, amikor minden ellenszél tombol. Minden kegyelem az ő kezén keresztül jut el hozzánk. Neki kell hálát adnunk a püspökszentelések kegyelméért, és őt kell kérnünk, hogy az új püspökök egyre készségesebb eszközei legyenek sugallatainak, és mindvégig kitartsanak ebben a hűségben.

A Testvérület soha nem fog benneteket magatokra hagyni. Lelketek soha nem veszti el értékét és felbecsülhetetlen voltát papjai szemében.

Isten áldjon meg benneteket!

Davide Pagliarani

Menzingen, 2026. július 19.