Levél a Szentatyához a Hittani Dikasztérium dekrétumával kapcsolatban

"Van-e köztetek olyan apa, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle!” (Lk 11,11–13)

Legszentebb Atyánk!

Eljutott hozzánk a Szentszék döntéséről szóló értesítés, amelyet Fernández bíboros őeminenciája írt alá, és amely immár nyilvánosan is ismert.

Úgy látjuk, hogy ez a döntés ismét rámutat arra a mélységesen tragikus helyzetre, amelyben az egyetemes Egyház jelenleg található. Amit a Szent X. Piusz Papi Testvérület tett, és a jövőben is tenni fog, nem más, mint rendkívüli kezdeményezés a lelkek üdvösségéért, annak a tanbeli és erkölcsi zűrzavarnak a közepette, amelybe az Egyház jutott. Semmiképpen sem akarjuk magunkat az Egyház helyébe állítani, és nincs más törekvésünk, mint hogy hűségesek maradjunk hozzá.

Lelkiismeretünk szerint úgy ítéltük meg, hogy nem térhetünk ki az alól az erkölcsi kötelesség alól, amellyel a lelkeknek tartozunk, amint ezt már korábban is megmagyaráztuk Őszentségének, magánlevélben és nyilvánosan egyaránt.

Kenyeret kértünk, vagyis megértést egy őszinte lelkiismereti helyzet iránt – egy atyai gesztust, amely nem annyira a Szent X. Piusz Papi Testvérületnek, mint inkább a lelkeknek szólt volna, megígérve Önnek, hogy őket a Római Egyház valódi fiaivá neveljük. Sajnos követ kaptunk.

Halat kértünk, vagyis annak lehetőségét, hogy átmenetileg megkapjuk azokat a szükséges eszközöket, amelyek révén továbbra is jó papokat képezhetünk, hogy folytathassák küldetésüket: megismertetni Urunkat a lelkekkel. Sajnos kígyót kaptunk.

Tojást kértünk, megígérve, hogy amint lehet, visszaadjuk. Hiszen a szent Hagyomány, amelyet a lelkekben őrzünk, az Egyház, a mi Anyánk tulajdona, nem pedig a Szent X. Piusz Papi Testvérületé. Biztosak vagyunk abban, hogy egy napon egy pápa ezt az egész egyetemes Egyház javára kívánja majd felhasználni. Sajnos skorpiót kaptunk.

Arra kértük, hogy tanítson és erősítsen meg bennünket az örök hitben; ehelyett másodszor is szakadárnak nyilvánítottak bennünket.

A velünk szemben hozott szankciók ellenére a Szent X. Piusz Papi Testvérület őszintén megújítja azt az ígéretet, amelyet már korábban is tett Őszentségének. Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban szabadon megismételjem korábbi szavaimat:

„A Testvérület megígéri Önnek, hogy minden erejét a Hagyomány megőrzésére és az Egyház szolgálatába állítására fordítja. Ennek során a Szent X. Piusz Papi Testvérület nem pusztán régi szokásokat őriz, hanem papi és szerzetesi hivatásokat, valamint nagy, mélyen keresztény családokat nevel és tart fenn – egyszóval mindazt, ami az Egyház, a kegyelem és a katolikus hit életerejét mutatja. Nem az a szándékunk, hogy az Egyháznak a régiségek múzeumát kínáljuk fel, hanem a teljes Hagyományt: termékenyen, a lelki élet forrásaként, a lelkekben megtestesülve és megélve.

[...] Biztos vagyok benne, hogy egy napon Ön maga, vagy valamelyik utóda képes és kész lesz igénybe venni ezt a szolgálatot, amelynek felajánlása az Egyházban és az Egyházért létünk egyetlen oka.”
(Őszentségéhez intézett személyes levél, 2025. november 21.)

Mindenekelőtt azonban a Szent X. Piusz Papi Testvérület ma azt ígéri Önnek, hogy ezeket az új szankciókat – amelyek objektíve igazságtalanok és érvénytelenek – nem keserűséggel vagy lázadással fogadja.

Ezek a legutóbbi elítélések, akárcsak a korábbiak, azt érintik, ami számunkra a legdrágább: ragaszkodásunkat Anyánkhoz, a Római Egyházhoz. Mégis, ebben a megpróbáltatásban is mindennek a lelkek és maga az Egyház javát kell szolgálnia. Ezért ezek az elítélések arra késztetnek bennünket, hogy még jobban szeressük a Szent Egyházat, és minden erőnkkel gondoskodjunk szükségleteiről, most jobban, mint valaha. Éppen ezért a Szent X. Piusz Papi Testvérület készségesen felajánlja az új szankciók okozta szenvedést az egyetemes Egyház és Őszentsége javára.

Biztosak vagyunk abban, hogy egy napon Ön maga, vagy valamelyik utóda magáévá teszi majd Szent X. Piusz programját: „Mindent megújítani Krisztusban” – Instaurare omnia in Christo. Azon a napon a Szentatya a Szent X. Piusz Papi Testvérületben nem kígyók és skorpiók fészkét fogja látni, hanem hűséges fiak kis seregét, akik mindenre készek, hogy támogassák őt minden Krisztusban való helyreállításában, és az egész emberiség előtt megvédjék Krisztus Király elévülhetetlen jogait minden lélek és minden nemzet fölött.

Azon a napon a Szentatya nagy örömmel és mély vigasztalással fogja felfedezni az igazán katolikus lelkeket, akiknek kapcsolata az Egyházzal sohasem egy kétértelmű párbeszéd ingatag homokjára épült, hanem Péter hitének sziklájára.

Kérjük a Legszentebb Szűz Máriát, siettesse el ennek a napnak a hajnalát, és mindenekelőtt azért imádkozunk, hogy Őszentsége mielőbb megtapasztalhassa ezt az örömöt és vigasztalást.

Addig is, ha lehetséges, legutóbbi döntése ellenére is áldjon meg bennünket fiaiként. Számunkra semmi sem változott, és semmi sem is fog változni.

Az isteni Gondviselésbe vetett bizalommal, amely előtt semmi sincs elrejtve, és amely minden ember szívének mélyére lát,

maradok, Legszentebb Atyánk, az Úrban az Ön legodaadóbb fia.

Don Davide Pagliarani