Egy egyházmegyés pap véleménye a püspökszentelésekről

Forrás: FSSPX Magyarország

A Levél paptestvéreinkhez (Lettre à nos frères prêtres, 110. szám, 2026. június) közli egy francia egyházmegyés pap 2026. május 10-én elhangzott homíliájának részleteit. Az alábbiakban annak az összefoglalóját közöljük, amelyet ő maga készített prédikációjáról.

„Indokoltnak tartom a Szent X. Piusz Papi Testvérület július 1-jére tervezett püspökszenteléseit. Bemutatok néhány olyan finomabb kánonjogi szempontot, amelyek bizonyos cselekmények tekintetében felmentő körülményként szolgálnak. A szükséghelyzetet az Egyház katasztrofális állapota egyértelműen bizonyítja. (...) A Szent X. Piusz Papi Testvérület semmiféle joghatóságot nem követel magának; csupán azt kéri, hogy továbbadhassa a potestas sacrát a lelkek üdvössége érdekében. Ez kényes kérdés, de többé nem hallgathatunk, mert különben bűnrészessé válnánk az Egyház önpusztításában.”

Íme a legjelentősebb részletek:

Jézus a prófétát idézve figyelmeztet:

„Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket pedig behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (Mt 13,15; Iz 6,9–10 idézése; vö. Jer 5,21.)

Egyházi vezetőinket az ideológia annyira elvakította, hogy nem hajlandók szembenézni a valósággal, és nem nyitottak a Szent X. Piusz Papi Testvérület teljes mértékben megalapozott érveire.

Ne csak azokat a kánonokat válasszák ki, amelyek megfelelnek Önöknek!

Ha az Egyházi Törvénykönyv előírja, hogy püspökszenteléshez pápai megbízás szükséges (CIC 1013), és a törvényben meghatározott büntetés (CIC 1382) latae sententiae kiközösítés lenne, akkor miért készítették már előre a ferendae sententiae büntetést, amelyet az 1988. július 1-jei intézkedés mintájára fogalmaztak meg?

Ugyanez a Törvénykönyv azonban jóval kiegyensúlyozottabb és megértőbb – ha valóban alkalmazni akarnák (CIC 1323):

„Nem sújtható semmiféle büntetéssel az, aki törvény vagy parancs megszegésekor:

4. súlyos félelem hatására cselekedett – még ha az csak viszonylagos is volt –, vagy szükséghelyzetből, illetve súlyos hátrány elkerülése érdekében, kivéve, ha a cselekmény önmagában rossz, vagy a lelkeknek kárt okoz;

7. úgy vélte, hogy fennáll a 4. vagy 5. pontban említett valamely körülmény.”

A CIC 1324 arra szólít fel, hogy az ilyen esetekben mértéktartással járjanak el, inkább vezeklést szabjanak ki, mintsem kiközösítést.

És mindenekelőtt: miért kettős mérce?

Kínában a Szentszékkel 2018-ban kötött titkos megállapodások – amelyeket többször megújítottak, és 2028-ig érvényesek – valójában az Egyház teljes meghátrálását jelentik a kommunista hatalom kész helyzetet teremtő politikájával szemben.

A hivatalos közlemények összehasonlítása sokatmondó: a kínai kormány soha nem említi a pápát, sőt következetesen igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy saját „választásuk” megelőzi a Szentszék esetleges jóváhagyását, amely így a pápát minden tényleges önállóságától megfosztja.

Az Egyház kénytelen volt eltörölni az érseki rangot is, mert a Kínai Kommunista Párt valamennyi püspök teljes egyenlőségét követeli.

Miért nem közösítik ki őket, amikor a pápának ezekben az ügyekben sem volt valódi beleszólása?

A Testvérület segédpüspökei

Bárhogyan is alakuljanak az események, a Szent X. Piusz Papi Testvérület mindössze négy püspököt fog felszentelni. Ugyanannyit, mint 1988-ban, jóllehet az elmúlt 38 év során híveinek száma, papjainak létszáma és apostoli működése rendkívüli mértékben megnövekedett. Éppen ellenkezőleg: ezzel nagyfokú mértéktartásról tesz tanúbizonyságot, hiszen ésszerűen tekintve valószínűleg ennek legalább a háromszorosára lenne szükség ahhoz, hogy az egész világ lelkipásztori ellátását biztosítani lehessen.

A Szent X. Piusz Papi Testvérületnek jelenleg már csak két püspöke van, akiknek egyenként mintegy 300 000 fiatal és élő hitű hívő lelki gondozásáról kell gondoskodniuk. Szegény Galarreta püspök és Fellay püspök (69, illetve 68 évesek) hat szemináriumban végeznek papszenteléseket, a világ 131 priorátusában és 447 misézőhelyén szolgáltatják ki a bérmálás szentségét. Folyamatosan úton vannak, hogy kiszolgáltathassák a szentségeket!

Befejezés: Silere non possumus – Nem hallgathatunk tovább!

A Szent X. Piusz Papi Testvérület nem fogja megmenteni az Egyházat, mert az Egyházat egyedül Krisztus üdvözíti. De az Úr kérdése ma is előttünk áll:

„Az Emberfia azonban, amikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)

Karba tett kézzel fogunk állni?

Isten arra hív bennünket, hogy tegyük meg mindazt, ami tőlünk telik, és kérjük tőle azt, amire saját erőnkből nem vagyunk képesek. Ezt tanítja a Trienti Zsinat is (VI. ülés, a megigazulásról szóló határozat 11. fejezet; DS 1536).

És vajon nem éppen az a feladatunk, hogy – ki-ki a maga helyén, az Istentől kapott kegyelmekkel együttműködve – hozzájáruljunk a lelkek üdvösségéhez az Egyházban és az Egyház által?

A híveknek joguk van a szentségekhez, a pásztoroknak pedig kötelességük azokat kiszolgáltatni számukra.