Nyilatkozat a Katolikus hitvallásról, amelyet XIV. Leó pápához intéztek
Katolikus hitvallás, amelyet XIV. Leó pápának címezett, Don Davide Pagliarani, a Szent X. Piusz Papi Testvérületnek generális elöljárója
Szentséges Atya!
Több mint ötven éve a Szent X. Piusz Testvérület arra törekszik, hogy a Szentszék elé tárja lelkiismereti problémáját azokkal a tévedésekkel kapcsolatban, amelyek rombolják a katolikus hitet és erkölcsöt. Sajnos minden megkezdett megbeszélés eredménytelen maradt, és az összes megfogalmazott aggodalomra nem érkezett valóban kielégítő válasz.
Több mint ötven éve úgy tűnik, hogy a Szentszék által valóságosan fontolóra vett egyetlen megoldás a kánoni szankciók alkalmazása. Sajnos úgy tűnik számunkra, hogy a kánonjogot így nem a hitben való megerősítésre, hanem attól való eltávolításra használják.
A Szent X. Piusz Testvérület az alábbi nyilatkozattal kívánja kifejezni Szentséged előtt, fiúi hűséggel és őszinte lélekkel, hogy a jelen körülmények között is rendíthetetlenül ragaszkodik a katolikus hithez, anélkül hogy bármit is elhallgatna akár Szentséged, akár az egyetemes Egyház előtt.
A Testvérület ezt az egyszerű Hitvallást most az Ön kezébe helyezi. Úgy véljük, hogy ez jelenti azt a legszükségesebb minimumot, amely ahhoz kell, hogy közösségben maradhassunk az Egyházzal, valóban katolikusnak nevezhessük magunkat, és ezáltal Szentséged fiainak is.
Nincs más vágyunk, mint a római katolikus hitben élni, és abban megerősítést nyerni.
„Ezért, az igaz katolikus hitben szilárdan meggyökerezve és megalapozva, arra törekedjetek, hogy mindig méltó szolgái legyetek az isteni áldozatnak és Isten Egyházának, amely Krisztus Teste. Mert amint az Apostol mondja: »mindaz, ami nem hitből fakad, bűn«[1]; s ami elszakad a hittől, az az Egyház egységétől is elszakad [2].”
Katolikus hitvallás
A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében,
az isteni Bölcsesség, a megtestesült Ige nevében,
aki egyetlen vallást akart,
aki az Ószövetséget végérvényesen érvénytelenné tette,
aki egyetlen Egyházat alapított,
aki diadalmaskodott a sátán fölött,
aki legyőzte a világot,
aki velünk marad az idők végezetéig,
és aki vissza fog térni, hogy ítéljen élőket és holtakat.
Ő, az Atya tökéletes Képmása, az emberré lett Isten Fia, a világ egyetlen Megváltójává és Üdvözítőjévé rendeltetett a Megtestesülés és a keresztáldozat önkéntes felajánlása által. A mi Urunk isteni igazságosságnak tett eleget legdrágább Vérének kiontásával, és ebben a Vérben alapította meg az Új és Örök Szövetséget, eltörölve a régit. Következésképpen Ő az egyetlen Közvetítő Isten és az emberek között, és az egyetlen út az Atyához. Csak az ismeri az Atyát, aki Őt ismeri.
Isteni rendelkezés folytán a Boldogságos Szűz Mária közvetlenül és bensőségesen társíttatott a Megváltás egész művéhez; ennélfogva ennek a társulásnak a tagadása — a Hagyomány által átvett kifejezések szerint — magának a Megváltásnak a fogalmát torzítja el, úgy, ahogyan azt az isteni Gondviselés akarta.
Csak egyetlen hit és egyetlen Egyház létezik, amelyek által üdvözülhetünk. A római katolikus Egyházon kívül és az általa mindig tanított hit megvallása nélkül nincs sem üdvösség, sem bűnbocsánat.
Következésképpen minden embernek a katolikus Egyház tagjának kell lennie lelkének üdvössége érdekében, és csak egyetlen keresztség létezik mint ennek eszköze. Ez a szükségszerűség kivétel nélkül az egész emberiséget érinti, és egyaránt magában foglalja a keresztényeket, zsidókat, muszlimokat, pogányokat és ateistákat.
Az Apostoloknak adott küldetés, hogy minden embernek hirdessék az Evangéliumot és minden embert a katolikus hitre térítsenek, az idők végéig érvényben marad, és a világ legalapvetőbb és legsürgetőbb szükséglete. „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik [3].” Ennélfogva ennek a küldetésnek a feladása az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekményt jelenti.
A római Egyház az egyetlen, amely egyszerre birtokolja azt a négy jegyet, amelyek a Jézus Krisztus által alapított Egyházat jellemzik: Egy, Szent, Katolikus és Apostoli.
Egysége lényegileg abból fakad, hogy minden tagja ragaszkodik az egyetlen igaz hithez, amelyet a katolikus hierarchia hűségesen megőrzött, tanított és továbbadott az évszázadok során.
Egyetlen hitigazság tagadása magát a hitet semmisíti meg, és gyökeresen lehetetlenné tesz minden közösséget a katolikus Egyházzal.
Az egyetlen lehetséges út a különböző felekezetű keresztények közötti egység helyreállítására a sürgető és szeretetteljes felhívás, amely arra irányul, hogy a nem katolikusok vallják meg az egyetlen igaz hitet az egyetlen igaz Egyház kebelén belül.
A katolikus Egyház semmiféleképpen sem tekinthető vagy kezelhető egy szinten egy hamis kultusszal vagy hamis egyházzal.
A római pápa, Krisztus helytartója, az egyetlen, aki az egész Egyház feletti legfőbb hatalom birtokosa. Egyedül ő ruházza közvetlenül a katolikus hierarchia többi tagjára a lelkek fölötti joghatóságot.
„A Szentlelket ugyanis nem azért ígérték Péter utódainak, hogy kinyilatkoztatása által új tanítást tegyenek ismertté, hanem hogy segítségével szentül őrizzék és hűségesen magyarázzák az Apostoloktól áthagyományozott kinyilatkoztatást, vagyis a hitletéteményt [4].”
Az egyetlen hitnek egyetlen kultusz felel meg, amely ugyanennek a hitnek legfőbb, hiteles és tökéletes kifejezése.
A szentmise a kereszthalál áldozatának időben való megjelenítése és folytatása, amelyet Krisztus sokakért felajánlott, és az oltáron megújul. Jóllehet vérontás nélkül történik, a szentmiseáldozat lényegénél fogva engesztelő áldozat. Egyetlen más istentisztelet sem ad tökéletes imádást Istennek. Semmiféle olyan kultusz, amely nincs kapcsolatban ezzel az áldozattal, nem kedves Isten előtt. És nincs más eszköz, amely önmagában elegendő volna a lelkek megszentelésére.
Következésképpen a szentmiseáldozat semmiképpen sem redukálható egyszerű megemlékezéssé, lelki lakomává, a nép által ünnepelt szent gyülekezetté, húsvéti misztérium ünneplésévé áldozat nélkül, az isteni igazságosság elégtétele nélkül, a bűnök engesztelése nélkül, kiengesztelés nélkül és kereszt nélkül.
A katolikus Egyház szentségei által a lelkeknek nyújtott segítség minden körülmények között és minden korszakban elegendő ahhoz, hogy a hívek kegyelmi állapotban éljenek.
A Tízparancsolatban foglalt és a Hegyi Beszédben tökéletesített erkölcsi törvény az egyetlen járható út a lelkek üdvösségének elnyerésére. Minden más erkölcsi kódex — például amely a teremtés tiszteletére vagy az emberi személy jogaira épül — gyökeresen elégtelen egy lélek megszentelésére és üdvözítésére. Semmilyen módon nem helyettesítheti az egyetlen igaz erkölcsi törvényt.
Keresztelő Szent János példájára az igaz szeretet kötelez bennünket arra, hogy figyelmeztessük a bűnösöket, és soha ne mondjunk le azokról az eszközökről, amelyek szükségesek lelkük megmentéséhez.
Aki a mi Urunk Testét eszi és Vérét issza bűn állapotában, saját kárhozatát eszi és issza, és ezt a törvényt — amely Szent Pál tanításában és a Hagyományban foglaltatik — semmilyen tekintély nem változtathatja meg.
A természet elleni tisztátalan bűn oly súlyos, hogy mindig és minden körülmények között bosszúért kiált Isten előtt, és gyökeresen összeegyeztethetetlen az autentikus és keresztény szeretet bármely formájával. Ennélfogva egy ilyen „életmód” semmilyen módon nem ismerhető el Isten ajándékaként. Az ilyen bűnben élő párokat segíteni kell, hogy megszabaduljanak ettől, és semmilyen módon nem részesíthetők áldásban — sem formálisan, sem informálisan — az Egyház szolgái által.
Az intézmények és nemzetek alárendelése mint olyanok a mi Urunk Jézus Krisztus tekintélyének közvetlenül következik a Megtestesülésből és a Megváltásból. Ennélfogva az intézmények és nemzetek laikus jellege implicit tagadása a mi Urunk istenségének és egyetemes királyságának.
A keresztény társadalmi rend nem pusztán történelmi jelenség, hanem az egyetlen, Isten által akart rend az emberek között.
Nem az Egyháznak kell a világhoz alkalmazkodnia, hanem a világnak kell az Egyház által átalakulnia.
Ebben a hitben és ezekben az alapelvekben kérjük, hogy oktatást és megerősítést nyerjünk Attól, aki megkapta az ehhez szükséges karizmát.
A mi Urunk segítségével inkább a halált választjuk, mint hogy erről lemondjunk.
Ebben a változhatatlan hitben kívánunk élni és meghalni, várva azt a pillanatot, amikor átadja helyét a változhatatlan örök Igazság közvetlen szemléletének.
Menzingen, 2026. május 14-én,
Urunk Mennybemenetelének ünnepén.
Lábjegyzetek
[1] Róm 14,23.
[2] Pontificale Romanum, intések a szubdiakonátusra szentelendőkhöz.
[3] Mk 16,16.
[4] Pastor Aeternus, 4. fejezet.
