A verejtékből imádság: a munka keresztény értelme
Szent József a munkás
A munka keresztény méltósága és megszentelése, dr. Mihályfi Ákos lelkigyakorlatos beszéde alapján
Krisztusban Kedves Testvérek!
Május elsején az Egyház Szent Józsefet, a munkást állítja elénk. Ezen a napon a világ is sokat beszél a munkáról, a munkások jogairól, a megélhetés gondjairól, a társadalmi igazságosságról. Az Egyház azonban ma nem politikai jelszavakkal fordul az emberhez, hanem egy szent csendes alakját mutatja fel: Szent Józsefet, a názáreti ácsot, a Boldogságos Szűz Mária jegyesét, a gyermek Jézus gondviselő atyját.
Szent József nem tartott beszédeket a munkáról. Nem írt könyvet a társadalmi kérdésről. Nem szervezett mozgalmakat, nem állt a világ elé hangos követelésekkel. Ő egyszerűen dolgozott. Napról napra, hűségesen, csendben, becsülettel. Keze munkájával kereste meg a kenyeret Mária és Jézus számára. És éppen ebben rejlik az ő nagysága: a mindennapi munka szürkeségében is egészen Istené volt.
Ezért ma különösen is érdemes elmélkednünk a munkáról. Hiszen mindnyájan dolgozunk: egyikünk a kezével, másikunk a szellemével; egyik otthon, másik műhelyben, irodában, iskolában, földeken, üzemben vagy családja körében. Az ember életének nagy részét munka tölti ki. Nem mindegy tehát, hogyan tekintünk rá. Csak tehernek látjuk? Csak kényszernek? Csak pénzkeresetnek? Vagy felismerjük benne azt az utat, amelyen Istenhez közelebb juthatunk?
A becsületes munka méltóságot ad az embernek
A keresztény hit első nagy tanítása a munkáról az, hogy a munka nem alacsonyítja le az embert. Ellenkezőleg: a becsületes munka méltóságot ad neki. Maga az Isten Fia, amikor emberré lett, nem királyi palotát választott, nem földi hatalmat és gazdagságot keresett, hanem egy munkáscsalád otthonát. Jézus Krisztus harminc évet töltött Názáretben, és ebből az évek hosszú során át Szent József mellett dolgozott.
Gondoljuk csak meg: az, akinek egyetlen szavára lecsendesedett a tenger, aki betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, aki az ég és föld Ura, az harminc éven át szerszámot vett a kezébe. Fát faragott, dolgozott, fáradt, izzadt. Nem azért, mintha erre rászorult volna isteni hatalma szerint, hanem azért, hogy megszentelje a munkát. Az Úr Jézus keze érintette a munka eszközeit, és ezzel a legalázatosabb emberi munka is új méltóságot kapott.
Ezért a keresztény ember nem nézheti le a munkát. Nem mondhatja, hogy a kétkezi munka alantas, és nem mondhatja azt sem, hogy a szellemi munka fölösleges. Minden becsületes munka értékes, ha Isten akarata szerint, tiszta lelkiismerettel, jó szándékkal végezzük.
Szent József alakja különösen szépen mutatja ezt. Ő nem nagy szavakkal szolgálta Istent, hanem kalapáccsal, gyaluval, fáradt kézzel, gondos munkával. Nem kereste önmagát, nem panaszkodott, nem lázadt a mindennapi kötelességek ellen. Tudta, hogy munkájával nemcsak kenyeret keres, hanem Isten rábízott titkát szolgálja: Máriát és a gyermek Jézust.
Milyen nagy tanítás ez számunkra! A keresztény ember munkája soha nem pusztán földi dolog. Aki becsületesen dolgozik, aki családjáért fárad, aki kötelességét teljesíti, aki a rábízott feladatot lelkiismeretesen végzi, az Isten előtt értékes dolgot tesz. Lehet, hogy az emberek nem veszik észre. Lehet, hogy senki sem dicséri meg. Lehet, hogy a világ csak a pénzt, a sikert, a látványos eredményt méri. Isten azonban a szívet nézi. Ő látja a fáradságot, a hűséget, a becsületességet, a csendes áldozatot.
A munka terhe és fegyelmező ereje
A munka második tanítása az, hogy a munka valóban teher is. A Szentírás szerint a bűnbeesés után Isten azt mondta Ádámnak:
„Arcod verejtékével eszed kenyeredet.”
A munka tehát nehézzé vált. A fáradság, az egyhangúság, a kimerültség, a verejték mind emlékeztetnek minket arra, hogy az emberi életet megsebezte a bűn.
De vigyáznunk kell: nem maga a munka rossz, hanem a munka nehézsége viseli magán a bűn következményét. Már a paradicsomban is volt feladata az embernek: művelnie és őriznie kellett a kertet. Az ember tehát tevékenységre, alkotásra, szolgálatra van teremtve. A restség, a henyélés, a kötelesség kerülése nem teszi boldoggá az embert, hanem elgyengíti testét és lelkét. A munka viszont rendet visz az életbe, fegyelmezi az akaratot, erősíti a lelket, és megóv sok bűnalkalomtól.
Szent József ezért a fegyelmezett, hűséges ember példaképe. Ő nem menekült a kötelesség elől. Amikor Isten nehéz feladatot bízott rá, nem vitatkozott, hanem engedelmeskedett. Amikor menekülnie kellett Egyiptomba, ment. Amikor vissza kellett térnie, visszatért. Amikor Názáretben újra kezdenie kellett az egyszerű életet, dolgozott tovább. Az ő élete azt tanítja: az életszentség nem abban áll, hogy valaki különleges dolgokat tesz, hanem abban, hogy a hétköznapi kötelességeket rendkívüli hűséggel végzi.
A munka mint imádság, áldozat és érdemszerző cselekedet
A munka harmadik és legszebb keresztény értelme az, hogy érdemszerző lehet. A keresztény ember számára a munka nem csupán szükség, nem csupán büntetés, nem csupán megélhetés. A munka lehet imádság, áldozat, vezeklés és szeretetből végzett szolgálat.
Ha valaki Isten nélkül dolgozik, akkor gyakran csak a terhet érzi: a fáradságot, a kevés bért, az igazságtalanságot, a meg nem értést, a mindennapok egyhangúságát. De ha valaki Istennek ajánlja fel munkáját, akkor ugyanaz a munka megszentelődik. Ugyanaz a fáradság értelmet kap. Ugyanaz a verejték imádsággá válhat.
Ezért mondták a régi szerzetesek:
„Ora et labora” — imádkozzál és dolgozzál.
Ez nemcsak a kolostorok jelszava. Ez minden keresztény ember jelszava kell legyen. Dolgozni imádság nélkül könnyen rideggé, fárasztóvá és keserűvé válik. Imádkozni munka nélkül pedig könnyen terméketlen és üres marad. A kettőnek össze kell kapcsolódnia: imádkozzál és dolgozzál.
Nem kell itt hosszú imádságokra gondolnunk. A munkás ember imádsága sokszor rövid, de annál értékesebb. Reggel, mielőtt elkezdi munkáját, mondhatja:
„Uram Jézus, Neked ajánlom ezt a napot.”
Munka közben egy-egy fohász is elég lehet:
„Jézusom, segíts!”
„Szent József, állj mellettem!”
„Istenem, érted teszem.”
Az ilyen rövid imádságok az egész napi munkát Isten felé emelik.
Milyen más lenne sok ember munkája, ha így kezdené a napot! Milyen más lenne a családi élet, ha az apa és az anya nemcsak fáradtan dolgozna, hanem Istennek ajánlaná fel fáradságát! Milyen más lenne a gyermekek nevelése, a háztartás gondja, a kenyérkereset terhe, a tanulás, a hivatal, a műhely, az iroda, ha mindez nemcsak kötelesség volna, hanem áldozat is!
Szent József ebben is példaképünk. Ő bizonyára nem választotta szét az imádságot és a munkát. Amikor dolgozott, Isten jelenlétében dolgozott. Amikor fáradt volt, Isten akaratát teljesítette. Amikor kenyeret keresett, nemcsak a földi családot szolgálta, hanem Isten üdvözítő tervét is. Az ő műhelyében ott volt Jézus. És ahol Jézus jelen van, ott a legegyszerűbb munka is szentté válik.
A keresztény ember magasabb tekintete
Kedves Hívek!
A mai világ sokszor úgy beszél a munkáról, mintha az ember értéke csak a teljesítményétől, keresetétől, hasznosságától függne. Máskor pedig úgy beszél róla, mintha a munka csak elnyomás, teher és kényszer volna. A keresztény hit magasabbra emeli tekintetünket. Azt mondja: a munka kötelesség, de kegyelem is lehet; teher, de áldozat is lehet; kenyérkereset, de az üdvösség útja is lehet.
Nem az számít Isten előtt, hogy valaki nagy vagy kicsi munkát végez-e. Nem az számít elsősorban, hogy látványos-e az eredmény. Isten azt nézi, milyen lélekkel dolgozunk. Lehet, hogy egy egyszerű anya, aki csendben gondozza gyermekeit, nagyobb érdemet szerez Isten előtt, mint az, aki nagy dolgokat irányít, de önzésből teszi. Lehet, hogy egy fáradt munkás, aki becsülettel végzi napi feladatát és Istennek ajánlja fáradságát, közelebb van a mennyországhoz, mint az, akit a világ sikeresnek tart.
Ezért ma kérjük Szent Józsefet, tanítson meg minket dolgozni. Tanítson meg csendben, hűségesen, becsületesen teljesíteni kötelességeinket. Tanítson meg arra, hogy ne csak a bért keressük, hanem Isten tetszését is. Tanítson meg arra, hogy munkánkat imádsággal kezdjük, türelemmel folytassuk, és áldozatként ajánljuk fel.
És különösen kérjük őt azokért, akik nehéz munkát végeznek; akik kevés megbecsülést kapnak; akik családjukért fáradnak; akik munkanélküliek; akik testi vagy lelki kimerültséggel küzdenek; akik igazságtalanságot szenvednek; és azokért is, akiknek meg kell tanulniuk a munka szeretetét, a kötelesség komolyságát és a hűség becsületét.
Befejezés
Szent József műhelyében Jézus jelen volt. Legyen jelen a mi munkánkban is. Legyen jelen otthonainkban, mindennapi kötelességeinkben, fáradságunkban és áldozatainkban. Akkor munkánk nemcsak földi kenyeret szerez, hanem mennyei kincset is gyűjt. Akkor a nap végén nemcsak fáradtak leszünk, hanem békesség is lesz a szívünkben: mert tudjuk, hogy amit tettünk, Istenért tettük.
Szent József, a munkás, könyörögj érettünk!
Ámen.
