A TARTOMÁNYFŐNÖK ÜZENETE 2026. MÁJUS HÓNAPRA

Gondolatok májusról, Mária hónapjáról

Tisztelendő Testvérek, Tisztelendő Szerzetes Testvérek, Kedves Hívek, Barátok és Jótevők!

Isten csodálatos szeretetének gyümölcse volt az ember: az a paradicsomi ember, akivel Isten méltóztatott együtt járni az Édenkertben. Isten az embert saját képmására és hasonlatosságára teremtette. Megadta neki mindazt a szépséget, amely az értelmes teremtményt ékesíti: a kegyelmet, az igaz megismerést, a tiszta akaratot, az ártatlanságot, az igazságosságot, valamint a boldog és halhatatlan élet reményét.

Ez a boldog ember a Szentháromság képmása volt. Lényében, értelmében és szeretetében tökéletes volt. Aztán bekövetkezett a bűnbeesés, annak minden következményével együtt, amelyek egészen napjainkig éreztetik hatásukat. De eljött a Megváltó is; megköttetett az Új és Örök Szövetség, és mi ehhez a Szövetséghez tartozhatunk.

Mária, a legszebb teremtmény és királynő

Az év legszebb hónapja a legszebb teremtményé. Májusban napról napra összegyűlhetünk Szűzanyánk, Mária tiszteletére és dicsőítésére.

Több mint hetven éve a május hónapot a gyönyörű Mária királynő ünnepével zárjuk. Bár Máriát a kereszténység már évszázadok óta királynőként tiszteli — gondoljunk csak a Loretói litánia megszólításaira —, mégis 1954-ig, XII. Piusz pápa nagy Mária-évéig kellett várni arra, hogy az Egyház külön ünnepet rendeljen Mária, a Királynő tiszteletére. Ez az egész Egyház számára rendkívül fontos esemény volt, és ma is érdemes szem előtt tartanunk jelentőségét.

Az örök Király Anyjaként a Legszentebb Szűz a szó legigazabb értelmében királynő. Mária azonban nem önmagáért uralkodik, hanem teljesen a mi javunkra. Anyai erővel vezet minket örök célunk felé.

Ad Jesum per Mariam! — Jézushoz Márián keresztül!

Mária volt és marad az a királynő, aki nehéz időkben is anyai erővel vezeti hűséges gyermekeit. Szeretete irántunk nem gyengeségből fakad. Nem olyan engedékeny szeretet ez, amely mindent megenged, és azt gondolja, hogy a gyermeket minden nehézségtől meg kell kímélni. Mária, a mi Királynőnk, valóban anyai módon vezet bennünket: erővel, bölcsességgel és szeretettel.

Vessünk egy pillantást egy ismert eseményre az egyháztörténelemből. 1814 májusában VII. Piusz pápa hosszú évek száműzetése után visszatért Rómába. Egy látszólag mindenható császár, aki még a bécsi minorita templomban is nyomot hagyott, és ott is súlyos pusztítást végzett, elűzte a pápát az Örök Városból. Olaszországon és Franciaországon keresztül hurcoltatta, végül pedig Savona városába száműzte.

Ez a császár azonban nem tudott döntő csapást mérni az igaz hit központjára, és nem tudta azt megsemmisíteni. Hamarosan Napóleon hatalma megtört, és minden nagyravágyó terve semmivé lett. VII. Piusz hazatérhetett, a római nép pedig lelkes örömmel fogadta.

Ebben a rendkívüli kegyelemben a pápa Mária, a Mennyek Királynőjének oltalmazó gondviselését ismerte fel. Ezért hazatérésének évfordulójára elrendelte Mária, a keresztények segítsége ünnepét.

Segítség nehéz szükségben

A Mennyek Királynője valóban segítség a nehéz szükségben. Elég csak röviden végigtekintenünk az Egyház történetén, hogy lássuk: a pásztoroknak és a híveknek minden korban bőven volt okuk panaszra a súlyos üldözések miatt.

Az üldözések korszakát, amelyben az Egyháznak a langyosak és az elpártolók gyávasága miatt is sokat kellett szenvednie, hamarosan egy újabb, nagy és veszélyes eretnekségekkel teli időszak követte. A kereszténység minden korban könyörtelen küzdelmet folytatott a külső és belső támadásokkal szemben.

Az igazi keresztény ma is mélyen szenved az Egyházat sújtó megpróbáltatások miatt. Mennyi vakság, makacs istentelenség és vallási közöny tölti be ma a világot! Gondoljunk csak arra, milyen nagy mértékben elterjedt a hit iránti közöny azokban az országokban is, amelyek egykor oly mélyen katolikusak voltak.

Vizsgáljuk meg saját magatartásunkat is az Egyházat ma sújtó nyomorúságok közepette. Kérdezzük meg magunktól: vajon mindig a hit szelleme vezetett-e bennünket? Van-e elég bizalmunk? Nem engedjük-e át magunkat túl gyakran a kételynek vagy a csüggedésnek?

Nem kérdezhetné-e tőlünk is Krisztus, a mi Királyunk:

„Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
(Mt 14,31)

Súlyos kötelességünk, hogy segítséget keressünk. A szeretet és a bölcsesség egyaránt arra indít bennünket, hogy ezekben a nehéz időkben segítséget kérjünk szeretett Anyánk, a szent római Egyház számára. A szükség idején ott kell segítséget keresnünk, ahol valóban segítséget kaphatunk.

Sürgősen szükségünk van segítségre: segítségre az új buzgalomhoz, a nagylelkűséghez és az odaadáshoz. Csak a szentség, az igazi szentség képes fordulatot hozni életünkben.

Mária menedéke

Hogyan is mulaszthatnánk el, hogy Máriánál, mennyei Királynőnknél keressünk menedéket, és bizalommal forduljunk hozzá?

Buzgó, vágyakozó imádságunkban tárjuk a mindenható Isten elé azt a képet, amelyet Ő maga rajzolt meg már a paradicsomban: az Asszonyt, aki Fián keresztül és Vele együtt összetiporja a kígyó fejét.

Mária segítségével a győzelem biztos. Ezt mindig tartsuk szem előtt.

Újra szükségünk van a keresztény katona lelkületére: annak az embernek a magatartására, aki tudja, hogy győzedelmes fegyvert kapott, és akinek szívügye az egész kereszténység sorsa.

Ha napjainkban különösen sok támadás ér bennünket, akkor a szent rózsafüzérnek és Mária iránti teljes áhítatunknak kell fegyverünkké válnia. Olyan győzelmes fegyverré, amely meghatározza mindennapjainkat és egész életünket.

Forduljunk szüntelenül Máriához. Ígérjük meg mennyei Királynőnknek, hogy bátran harcolunk Krisztus ügyéért, és hogy szívünkben és szemünk előtt állandóan őt tartjuk: a kereszténység igazi Segítőjét.

Hűségesebb őrzőt a hit számára Isten nem adhatott volna Máriánál. Ezért ma újra megújítjuk elhatározásainkat, amelyeket a jelenlegi rózsafüzérkörmenet alkalmával tettünk, és gondosan felkészülünk augusztusi fatimai zarándoklatunkra.

Május, Mária hónapja

Krisztus követésében Mária mindig előttünk jár. Mária mennybevétele természetesen más, mint Krisztus mennybemenetele, amelyet ebben a hónapban ünneplünk — még akkor is, ha a német fordítás olykor összemossa a két fogalmat.

A Vulgata, vagyis a latin Egyház hivatalos bibliafordítása, világosan különbséget tesz a mennybemenetel — ascensio — és a mennybevétel — assumptio — között. A mennybemenetel azt jelenti, hogy Krisztus saját istensége erejéből emelkedett föl a mennybe. Mária esetében azonban mennybevételről beszélünk: őt testével és lelkével együtt felvették a mennybe. Mária ugyan primissima, vagyis elsőként és kiváltságos módon részesült ebben a dicsőségben, mert ő az egyetlen bűntelen teremtmény, mégis teremtmény marad.

Ebben a gyönyörű hónapban a Legszentebb Szűz és Isten Anyja, Mária segítségét kérjük. Ő azt fogja tenni értünk, amit mindig is tett: megmutatja nekünk Jézust, és Őáltala elvezet bennünket az Atyához, a tökéletes és boldogító színelátás országába.

Ennek szellemében szeretettel kérem Önöket, hogy ebben a hónapban minden nap vegyenek részt a májusi litánián.

Különösen is arra hívom Önöket, hogy a következő hetekben imádkozzanak a Szentatyáért, XIV. Leó pápáért. Az Istenanya eszközöljön ki nagy csodát az egész Egyház számára.

Töltsük ezt a hónapot valóban mély és állandó Mária-tisztelettel. Imádkozzuk naponta a rózsafüzért, és tegyünk kis zarándoklatokat máriás országainkban, lakóhelyünk közelében található számos Mária-kegyhely valamelyikére.

Papi áldásommal,

P. Johannes Regele
Jaidhof, 2026. május 1.