SZENT TAMÁS ÉS SZENT BONAVENTURA NYOMOZ
A bolsenai csoda
Az 1263-as esztendőben az egyháztörténet egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eucharisztikus csodája történt. Az események egyik leírását Ippolito Scalza építész hagyta ránk. Abban az évben egy német pap, bizonyos Prágai Péter Rómába indult zarándokútra.
Útközben az umbriai Bolsenában, Szent Krisztina sírjánál szentmisét mutaott be. Az átváltoztatás pillanatában azonban kételkedett Krisztus valóságos jelenlétében az Eucharisztiában. Ekkor a szentostyából vércseppek kezdtek hullani a kezére. Megdöbbenésében a korporáléba próbálta burkolni a konszekrált ostyát, de abból továbbra is folyt a vér. Az eseményeknek számos szemtanúja volt: a szentmisén jelen lévő hívek, akik leplezetlen csodálkozással az oltár köré gyűltek.
Eközben a szomszédos Orvietoba érkezett udvarával IV. Orbán pápa. Éppen vele volt két szerzetes is, akiket a XIII. század legnagyobb szellemi tekintélyei között tartanak nyilván – a domonkos Aquinói Szent Tamás és a ferences Bagnoregiói Szent Bonavetura. Később mindkettejüket nemcsak szentté avatták, hanem egyháztanítóvá is minősítették.
Prágai Szent Péter, félbeszakítva a szentmisét, haladéktalanul Orvietóba sietett, hogy tájékoztassa a pápát a rendkívüli eseményről. IV. Orbán meghallgatta beszámolóját, majd megbízta Giacomo Maltradze püspököt, hogy folytasson vizsgálatot az ügyben. Társult hozzá Auquinói Szent Tamás és Szent Bonaventura is.
Közös vizsgálatuk megersősítette, hogy a német pap igazat mondott. A pápa, tudomást szerezve erről, utasítást adott, hogy a vérfoltos korporálét ünnepélyesen vigyék át Bolsenából Orvietóba. A menetet, melynek élén az ereklyét tartó helyi püspök ment, hívek tömege kísérte. A Chiaro-patak hídján IV. Orbán pápa várta őket, átvette a korporálét, és bevitte a székesegyházba.
Ezt az eseményt tartják a hagyományos úrnapi körmenet kezdetének. Nem sokkal ezután, 1264. augusztus 11-én a pápa hivatalosan bevezette az Úr Szent Testének és Vérének ünnepét. Az új ünnepi liturgia rendjét pedig Aquinói Szent Tamásra bízta. Központi része lett a nyilvános körmenet az Oltariszentséggel. Az új ünnepnek nemcsak az volt a célja, hogy erőssítse Krisztus Eucharisztiában való „valóságos tényleges és lényegi“ jelenlétének igazságát, hanem hogy figyelmeztessen arra: a konszekrált, vagyis átlényegült kenyér és bor méltó az imádásra.
(forrás: A TITKOK TITKA Az eucharisztikus csodák nyomában: Grzegorz Górny és Janusz Rosikon)
A bolsenai oltáriszentség csoda eseménye nem csupán egy rendkívüli jel volt a maga korában, hanem maradandó emlékeztetés az egész Egyház számára: Krisztus valóságosan jelen van az Eucharisztiában, és ma is megszólít bennünket. Az, ami Bolsenában történt, nemcsak a hit megerősítését szolgálta, hanem új lendületet adott az Oltáriszentség tiszteletének, amely azóta is él az Egyház liturgiájában és a hívek életében.
Különösen most, amikor az elsőáldozások ideje közeledik, fordítsuk figyelmünket azok felé a gyermekek felé, akik először fogadják szívükbe az Urat. Imádkozzunk értük, hogy tiszta szívvel, élő hittel és mély szeretettel közeledjenek az Oltáriszentséghez, és hogy ez az első találkozás egész életükre meghatározó kegyelem legyen.
De ne csak értük könyörögjünk – tekintsünk önmagunkra is. Mi, akik talán már régen voltunk elsőáldozók, nem szorulunk-e ugyanúgy a hit megújulására? Nem halványult-e el bennünk az a csodálat és áhítat, amely egykor eltöltött bennünket?
Kérjük tehát az Urat, hogy ébressze fel bennünk újra az Oltáriszentség iránti szeretetet! Járuljunk méltón a szentáldozáshoz, időzzünk el csendes imádságban az Úr jelenlétében, és engedjük, hogy Krisztus valóságos közelsége átformálja életünket.
Legyen számunkra is valóság az, amit Aquinói Szent Tamás olyan szépen megfogalmazott: „Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik, de a hallás rólad hittel biztosít: Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab, Igéd igazánál mi van igazabb?!” És ez a hit vezessen minket egyre közelebb a feltámadott Úrhoz, aki az Oltáriszentségben örökre velünk maradt.
