A pápaválasztásról

2025.05.11.

Az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Amikor egy pápa meghal és utódját megválasztják, az a katolikus egyház és minden katolikus számára rendkívül jelentős és természetfeletti esemény. Ezért a mai prédikációmban ezt a témát fogjuk közelebbről szemügyre venni.

Ferenc pápa halálával, az egyház számára és a pápaságtörténetének egy szomorú és fájdalmas korszak zárult le. Ennek több laikus, sőt a klérus tagjai közül is többen hangot adtak. Nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, hogy Müller bíboros mert kritikával élni a pápával szemben. Ő a Hittani kongregáció egykori prefektusa, aki többek között Ferenc pápa egyik legjelentősebb bírálója is volt, szót emelt a pápa hibás egyházkormányzati döntései ellen. Korábbi megnyilatkozásaiban kritizálta a pápa kormányzói tevékenységét, különösen az intézmények felforgatását, valamint az összességében irracionális és autoriter döntéseket, amelyeket a  pápa hozott. Május 2-i interjújában így fogalmazott:

„Nem kívánok egy II. Ferencet.”

(Néhány gondolat a temetési szertartásról:)

Egy pápa temetésének világpolitikai dimenzióját, az is mutatja, hogy a világ vezetői is részt vettek a temetésén, és sok-sok hívő a világ minden tájáról elzarándokolt erre az eseményre. Mindez nem a pápa személyének szól, hanem sokkal inkább hivatala iránti tisztelet adás, amely isteni rendelésű.

Igen, aki látta, megerősítheti:

Ferenc pápa szombati, április 26-i gyászmiséje a Szent Péter téren és a koporsó Santa Maria Maggiore-ba szállítása az ókori Róma, a barokk és a 19. századi grandiózus háttérben történelmi pillanat volt, tele szimbolikával. Uralkodók, állam- és kormányfők, mindenféle közéleti személyiségek, akik a világ minden tájáról érkeztek, nem Jorge Mario Bergoglio magánszemélynek, hanem az általa képviselt intézménynek tettek hódolatot. Tiszteletüket fejezték ki a katolikus egyház és Krisztus földi helytartója iránt. 170 államfő gyűlt össze az Örök Városban. Bár sokan közülük más vallásúak vagy ateisták, mindannyian tisztában voltak azzal, hogy a római egyház még mindig mit jelent az egyetemes kereszténység központjaként.

Láthattuk Donald Trumpot és Volodimir Zelenszkijt, ahogy két egyszerű széken ültek egymással szemben a Szent Péter-bazilika oldalkápolnáiban, és beszélgettek. Kicsinységük a hatalmas bazilika boltívei alatt, amely a világ sorsát rejti, elgondolkodtató lehet, és emlékeztethet a világ mulandóságára és az Isten előtti felelősségre.

Május 7-én, szerdán kezdődött Rómában a konklávé. Ez a május 7. idén a húsvét utáni harmadik szerda volt: ez reményre ad okot! Ez a nap ugyanis 1914-től 1955-ig Szent József második nagy ünnepe volt az egyházi évben. 1955-ben XII. Pius pápa május 1-jére helyezte át, Szent József, a munkás tiszteletére.

Az igazi és első Szent József-ünnep, mint köztudott, ősidők óta március 19-e.

Mivel Szent József a Anyaszentegyház védőszentjeként tisztelik és hívják segítségül, ez a szerda, a konklávé kezdete, reményt ad arra, hogy Jézus nevelőapja és a legszentebb Szűz Mária jegyese gondoskodik majd a megfelelő utódról Péter székébe.

Május 7-én délután a 133 választásra jogosult bíboros a „Veni Creator Spiritus” énekére vonult be a Sixtus-kápolnába, hogy megválassza Szent Péter 267. utódját. Ott egy lezárt helyiségekből álló komplexumban vannak elzárva a külvilágtól, amíg a pápaválasztás sikeresen lezárul.

Meddig tart a konklávé?

Ez változó: a választás néhány nap alatt lezárulhat, de hónapokig is eltarthat. Ugyanis ahhoz, hogy valaki pápává váljon a konklávén, kétharmados többségre van szükség. Ez azt jelenti, hogy a 267. pápa megválasztásához legalább 90 szavazat szükséges a kétharmados többség eléréséhez. Ez több, mint valaha az egyház történetében.

Ez nem olyan egyszerű, és néha a bíborosoknak fel kell adniuk egy favoritjukat, aki nem szerezte meg a szükséges többséget, és kompromisszumos jelölttel kell megállapodniuk.

A feszültség napról napra növekszik, és ami pedig a legfontosabb: hogy mi minden nap imádkozzunk, egy jó pápáért az Egyház számára.

Az Úr kérdése földi helytartójához:

Péter, „...szeretsz engem?” (Jn 21,17)

Müller bíboros a fent említett interjúban így fogalmaz:

A pápának mindig az igazságot kell hirdetnie. Amikor az apostolok Rómába érkeztek, nem azt mondták: „Itt többistenhit van, akkor Krisztust is melléjük állíthatjuk”. Nem ezt tették, hanem, világosan megmondták, csak Krisztus az egyetlen Isten és nincs más Isten rajta kívül.

Igen, így kell lennie. A pápának nem az a feladata, hogy a liberális mainstreamnek és a globalizmusnak szolgáljon, és a világnak tetszeni akarjon a téves nézeteivel.

· Reméljük, hogy Szent József hathatós közbenjárásával beavatkozik ebbe a választásba.
· A Szűzanya hónapjában a fatimai jelenés hónapjában, májusban különösen reménykedünk a legszentebb Istenanyában, és 

· reméljük, hogy Urunk méltó utódot ad Szent Péter székébe, aki megfelel majd az isteni megbízatásának, amely így szól az ő ajkáról:

„Legeltesd juhaimat!” (Jn 21,17) 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

„Habemus Papam!“

A legtöbbek számára nagy meglepetés volt: már a választások kezdetét követő napon, május 8-án, csütörtök délután, a negyedik választási forduló után fehér füst szállt fel a Szent Péter-bazilika melletti kéményből. „Habemus Papam!” – hangzott el a Szent Péter-bazilika loggiájáról.

A személy is meglepetés volt: az újonnan megválasztott nem az esélyesnek vélt bíborosok közül került ki, hanem az alig ismert amerikai Robert Francis Prevost kardinális lett. Megválasztása előtt Prevost többek között a perui Chiclayo város püspökeként szolgált, és perui állampolgársággal is rendelkezik. Az új pápa a XIV. Leó nevet választotta.

Személyiségében alázatos és szerény benyomást kelt, teológiailag azonban inkább Ferenc pápa modern irányvonalát fogja folytatni. A katolikus hagyományok iránt nem várhatunk túl sok megértést.

Imádkozzunk minnél többet érte, hogy Isten kegyelme megvilágosítsa XIV. Leó pápát, hogy szíve visszatérjen az egyház 2000 éves hagyományához.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.