Nagypéntek, Jézus Szíve és megváltásunk | 2026. április: A tartományi elöljáró üzenete

A KERÜLETI ELÖLJÁRÓ ÜZENETE 2026. ÁPRILISÁRA

Gondolatok a 2026-os nagyböjti és húsvéti napokról

Tisztelendő Testvérek, Tisztelendő Szerzetes Testvérek, Kedves Hívek, Barátok és Jótevők!

Ezekben a napokban ismét megünnepeljük a nagyböjtöt és a szent húsvétot. Gondolkodjunk el egy kicsit e napok néhány titkáról és Jézus Szent Szívéről. Ismerjük fel egyre jobban Krisztus, a Megváltó végtelen szeretetét mindannyiunk iránt.

Nagycsütörtök és a papság megállapítása

A Lukács-evangéliumban ezt olvassuk: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!(Lk 12,49). Így szólt Jézus.

Krisztus a papra bízta az isteni szeretet tüzének ápolását és továbbadását; hogy erre a nagy küldetésre alkalmassá tegye, neki nyitja meg mindenkinél jobban kimeríthetetlen szeretete kincseit. A legmélyebb módon egyesíti magával, azáltal, hogy részesíti őt örök papságában. A pap Jézus Krisztussal, az örök főpappal együtt maga is engesztelő áldozat. Ebből a különleges kapcsolatból Krisztussal a pap minden cselekedete páratlan méltóságot nyer. Krisztus e drága ajándéka, a katolikus papság, e katolikus papság valódi megújítása – ez a papi testvériségünk fő feladata is. Erre újra és újra emlékeznünk kell.

Krisztus szenvedése – a vezeklő, szenvedő szeretet

Jézus szívének szimbóluma az egész katolikus hit összefoglalása: a szeretet Szentháromsága, Isten megtestesülése, a bűn misztériuma, a megváltás Krisztus keresztáldozatán keresztül, Krisztus nyitott szíve irántunk, emberek iránt, az odaadásra és a szeretetre való elhívás. Jézus szíve egy szenvedéssel teli szív, egy hatalommal teli szív és egy szeretettel teli szív! A mi, emberek iránti végtelen szeretet késztette a Megváltót a szenvedésre. Szerelme áldozati szeretet, engesztelő szeretet, szenvedő szeretet. Mennyire szenved a Megváltónk a sok szeretetlenség miatt, amely ma egy soha nem látott hitehagyásban nyilvánul meg.

Még az egykor oly katolikus országainkban is a katolikus hit már régóta súlyos veszélyben van. A Jézus szívéhez fűződő szeretet teljesen kihűlt. Külsőleg ugyan még megünnepelnek néhány ünnepet, de a katolikus hittől való távolság általánosságban nagyon nagy lett. Gondoljunk csak munkatársainkra, szomszédainkra, sőt talán családunk néhány tagjára is. Ezt különösen a hozzáállásban, a Szent Oltáriszentség és a házasság szentsége iránti szeretetben ismerjük fel. Amit őseink szentnek tartottak, azt ma sok megkeresztelt közömbösnek: például a katekizmust, a vasárnapi misét, a szentségeket stb. Az Isten iránti szeretet mindenütt eltűnt. Hideg lett, ezt éppen húsvétkor is észrevesszük. Az élet a Teremtő Istentől kapta rendjét és törvényeit, de ha a természet rendje ellen cselekszünk, annak következményeit viselnünk kell. Ha az emberi élet törvényei ellen cselekszünk, pl. károsítjuk az egészségünket, annak következményeit viselnünk kell. Ha a menny törvényei ellen vétkezünk, annak következményeit viselnünk kell.

Egy mindig aktuális szó

Ézsaiás prófétánál találjuk Isten szavát: „Ha nem hisztek, nem maradtok meg” (Ézs 7,9). Akkor, a Krisztus előtti VIII. században, Jeruzsálemet nagy háborús veszély fenyegette. Ézsaiás próféta feladata az volt, hogy bátorítsa Izráel népét az Istenbe vetett hitre. Ézsaiás megígérhette, hogy az élő és megélt hit által ez a szükség legyőzhető lesz. „Ha nem hisztek, nem maradtok meg” egyben figyelmeztetés is volt: ha nem hisztek Istenben, ha életetekkel nem hisztek őszintén, akkor el fogtok pusztulni. Ez az szó mindig aktuális, számunkra is ma: ha nem éljük őszintén hitünket, ha nem törekszünk arra, hogy hűek legyünk Isten parancsaihoz és az egyházhoz, akkor a társadalomnak nincs jövője. Természetesen a társadalomban sok emberi cselekedet történik, pl. a kapcsolatok terén, a gazdaság terén stb. De ami nem az Istenbe vetett hitre épül, annak nincs maradandó értéke az örök életre nézve. Amit viszont a hitre építünk, azt az Úr megáldja, az állandó, és gyümölcsöt hoz az örökkévalóságra nézve.

Nagypéntek – a legfőbb szeretet

A Jézus Szíve-mise evangéliuma minden Jézus Szíve-pénteken visszavezet minket Nagypéntekre, Jézus keresztre feszítésére. Ezek azok az órák, amikor ellenségei nevetnek és diadalmaskodnak, mert befejezték művet. Azt, aki szálka volt a szemükben, akit nem akartak többé látni és hallani, eltávolították. De a kereszt alatt álló hűségesek kis csoportja másképp látja. Az önszeretet ellentéte az Isten-szeretet, ahogy Szent Ágoston mondja. A kereszt dráma nem csupán a gonoszság, a szenvedés és a halál drámája. Sokkal inkább a szeretet drámája, a létező legmagasabb rendű szereteté: Jézus szívének szeretete. Jézus szíve a kereszten megmutatja nekünk a szeretet lényegét. A keresztre tekintve felismerjük Krisztus szeretetének különböző dimenzióit: az Ő szeretete olyan szeretet, amely végsőkig odaadja magát értünk. Ez az a szeretet, amely hagyja, hogy megsebezzenek és megsérüljön, amely szenved. Ez az önfeláldozó és szenvedő szeretet egyben hatalmas is: az Ő szeretete megvált minket. Legyőzi a bűnt, a halált, a sötétség erőit. Sőt még ennél is több: Krisztus szíve mostantól örökre nyitva áll. Isten szeretetének kapuja nyitva áll mindazok előtt, akik az igaz Istent keresik, és be akarnak lépni Isten szeretetébe. A szeretet e különböző dimenzióival Jézus szíve megmutatja nekünk a szeretet lényegét. A nagypénteki események és Jézus szíve arra a kérdésre késztetnek minket, hogy mi a helyzet a mi szeretetünkkel. Milyen fajta szeretet dominál a szívünkben? Néha az önszeretet gyötör minket. Néha az Isten iránti szeretet örvendeztet meg minket.

A meghívás számunkra

A nagyböjt idején Krisztus meghív minket, hogy az Ő szívénél és az Ő szívével tanuljuk meg az igazi szeretetet, azt az igazi szeretetet, amely képes adni és ajándékozni, még akkor is, ha ehhez gyakran le kell küzdenünk önmagunkat. Jézus szíve segít nekünk szeretni, ahol nehéz: hogy képesek legyünk a kötődésre és az odaadásra a házasságban, a házastársak iránt, mindenki iránt a mindennapi életben, ahol megbocsátásra van szükség. Krisztus segítségével járhatjuk a szeretet útját. Minél inkább Krisztus szívére tekintünk, minél inkább a szentségek által Krisztus szívétől átalakulunk, annál közelebb kerülhetünk Istenhez, annál inkább hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az önszeretet és a gonosz legyőzetessen a világban, a környezetünkben. De csak egy esély van erre: az átalakulásnak először a saját szívünkben kell végbemenni.

Igazi győzelmi harangokként a húsvéti harangok hirdetik nekünk Krisztus feltámadását. Ha a húsvéti virrasztás után megtudjuk tartani az ünnepélyes feltámadási körmenetet, akkor a húsvéti örömöt, Krisztus végső győzelmének örömét, mélyen a szívünkben újra érezni fogjuk. Jézus szívének végtelen szeretete valóban változtassa meg a szívünket!

Az ég királynője, akiről örömmel énekelünk ebben a húsvéti időszakban, tanítson meg minket arra, hogy szívünket Jézus legszentebb szívének ajándékozzuk, tanítson meg minket az igazi odaadásra, és segítsen nekünk megváltott, szerető embereknek lenni.

Mindannyiuknak kegyelmekben gazdag, szent húsvétot kívánok!

Papi áldásommal,

P. Johannes Regele

Jaidhof, 2026. április 1.