„Most Krisztust öltitek magatokra” – a reverenda titka

Ez az összeállítás Marcel Lefebvre prédikációiból merít, amelyeket különböző alkalmakon intézett kispapokhoz a beöltözés szertartásakor. Szavai nem csupán egy külső ruhadarabról szólnak, hanem egy mély lelki valóságról: a papi élet látható és állandó jeléről.

Korunk egyik szomorú jelensége, hogy sok pap már nem viseli szívesen a reverendát, holott ez a papi identitásnak, az Istennek szentelt életnek és az apostoli küldetésnek beszédes külső jele. Éppen ezért különösen fontos újra felfedezni annak valódi jelentését. A reverenda nem pusztán hagyomány, hanem tanúságtétel: csendes, mégis erőteljes igehirdetés Krisztusról.

Papok és kispapok számára a reverenda viselése nem teher, hanem kegyelem. Meghívás arra, hogy életükkel is hirdessék azt, amit ajkukkal tanítanak; hogy jelenlétükkel is Krisztushoz vezessék a lelkeket. Egy olyan világban, amely egyre inkább elfordul a természetfölöttitől, a reverenda világító jel, amely Istenre mutat.

Legyen tehát ez az írás bátorítás és megerősítés:
örömmel és büszkén viselni azt a ruhát, amelyben Krisztust öltjük magunkra.

A reverenda áldásai

A papi ruházat nem csupán szimbolikus jelentőséggel bír: egyszerre nyújt védelmet viselőjének, és az apostoli munka értékes eszköze is.

Ahogyan a katona, amikor magára ölti egyenruháját, világosan tudatában van annak a felelősségnek, amely rá hárul – hogy megvédje hazájának családjait és városait, és szükség esetén kész legyen harcba szállni, sőt életét is feláldozni –, ugyanúgy a reverendát viselő pap is készen áll arra, hogy Urunk, Jézus Krisztus szolgálatába álljon, és az Ő országát terjessze a világban és a lelkekben.¹¹¹

Elfogadhatatlan lenne, ha mi, akiknek megadatott a kegyelem, hogy higgyünk Urunkban, Jézus Krisztusban, ne lennénk misszionáriusok. Ti azok lesztek, kedves barátaim. Már magatartásotokkal és ruházatotokkal is azok lesztek; később pedig szavaitokkal és a szentségekkel, amelyeket kiszolgáltattok, különösen pedig a szentmise áldozata által.
**Misszionáriusok lesztek!**¹¹²

---

A reverenda: egy zárda

Amint azt a püspök hamarosan, az Egyház nevében mondott imáiban is kifejezi, szeretném külön hangsúlyozni azokat a belső szándékokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megkapjátok a beöltözés kegyelmeit. A reverenda bizonyos értelemben egy zárdához hasonlítható.

Igen, egyfajta „elzártságba” léptek: bizonyos értelemben visszavonultok egy lelki remetelakba. Lelketek elválik a világtól, amint az imák mondják, megszabadulva
**„a világ és a földi vágyak bilincseitől… mindenféle lelki és emberi vakságtól.”**¹¹⁴

Ez a vakság – nemcsak lelki, hanem emberi értelemben is – a bűnös világból fakad, abból a világból, amely a Sátán csábításainak van alávetve. A szent Egyház nem véletlenül használja az „emberi” kifejezést: mert ha elveszítjük Urunk, Jézus Krisztus világosságát, akkor a józan ítélőképességünket is elveszítjük, és már nem tudjuk helyesen felismerni az igazságot és a valóságot.

Miért tehát ez az eltávolodás a világtól?
Azért, hogy elmélyülten szemlélhessétek azt a nagy ajándékot, amelyet Isten adott nektek: a lelket, amely képes befogadni a világosságot. A püspök pedig azt is kéri számotokra, hogy befogadjátok a kegyelem és az örök élet fényét.¹¹⁵

Ezt a fényt annál bőségesebben fogjátok befogadni, minél inkább elszakadtok a világtól – éppen a reverenda által, amely egyfajta zárdaként vesz körül benneteket. Ez az örök élet fénye az örök igazságok és az örök valóságok ragyogása.¹¹⁶

Amikor magatokra öltitek Urunkat, Jézus Krisztust, vele együtt az Ő tanítását is magatokra veszitek. És ha van tanítás, amelynek életünk világosságává kell válnia, amely viselkedésünk mércéje kell legyen, akkor az a hegyi beszéd és a nyolc boldogság.

„Boldogok a lélekben szegények… Boldogok a szelídek… Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot… Boldogok az irgalmasok… Boldogok a békességszerzők… Boldogok, akik az én nevemért üldözést szenvednek!”(vö. Mt 5,3–11)

Urunk ezzel teljes életprogramot ad számotokra. A reverenda felvételével magatokra öltitek Krisztust, és ezzel együtt az Ő törvényét is.¹¹⁷

---

A reverenda: az önfeláldozás jelképe

Ti, akik felveszitek a reverendát, jegyezzétek meg a püspök szavait:
**„Most Krisztust öltitek magatokra.”**¹¹⁸

A reverenda tehát Urunk erényeinek képe, amelyekkel nektek is fel kell öltöznetek: a bűnbánat, az önmegtagadás, az egyszerűség, a világtól való elszakadás erénye – és mindenekelőtt a ragaszkodás Urunkhoz, Jézus Krisztushoz és az Ő keresztjéhez.¹¹⁹

Szenvedéseiteket és megpróbáltatásaitokat Krisztussal egyesülve fogjátok hordozni, miként a Boldogságos Szűz Mária. És ebben megtaláljátok boldogságotokat és vigasztalásotokat.

**A kereszt a mi reményünk.**¹²⁰
Igen, Krisztus keresztje a mi reményünk – mert a feltámadáshoz, az örök élethez vezet. Urunk azért jött, hogy ezt tanítsa: az igazi élet nem itt a földön van, hanem az örökkévalóságban.¹²¹

A reverenda, amelyet viselni fogtok, az áldozat jele.¹²² Ruhátok által hirdetni fogjátok Krisztus áldozatát. Ne féljetek ezt megmutatni! Ez lesz vigasztalásotok és örömötök forrása, mert különösen a szentmise áldozatában találjátok meg az erőt ahhoz, hogy igazán szent papok legyetek.

Amikor falvaitok és városaitok utcáin jártok, Krisztus áldozatát hirdetitek. Ez a tanúságtétel ma szükségesebb, mint valaha. Soha nem utasították el Krisztus keresztjét annyira, mint napjainkban. Lerombolták az áldozati oltárokat, eltávolították a kereszteket, és sokan már nem értik a szentmise áldozatának jelentését.

Éppen ezért, amikor az áldozat gondolata eltűnik az emberi életből, különösen szükséges, hogy ezt ruhátokkal is kifejezzétek. Az embereknek szükségük van Krisztus keresztjére.
Ha tehát ruházatotok által a keresztet hirdetitek, akkor **az emberiség üdvösségét hirdetitek.**¹²³

---

A Boldogságos Szűz Mária példája

Mivel ma a Boldogságos Szűz Mária ünnepét üljük, forduljunk mennyei Anyánkhoz. Ő a szó legteljesebb értelmében volt keresztény: követte Urunkat a szenvedés útján egészen a keresztig.

Ő, a Megváltó Társa, részesedett Krisztus szenvedésében. Ezért ad számunkra példát az irgalmas szeretetre és az áldozatban megnyilvánuló szeretetre. Kérjük tehát a Boldogságos Szűz Máriát, hogy segítsen minket egyre mélyebben megérteni Krisztus keresztjének titkát.¹²⁴

Ő ott állt a kereszt lábánál, mert Krisztussal együtt akarta legyőzni a világot. A keresztáldozat pillanatában vált véglegessé a győzelem a Sátán felett.

A Boldogságos Szűz részesül Krisztus győzelmében a sötétség és e világ hatalmai felett. Ő segít bennünket is, hogy legyőzzük a világot és a Sátánt, valamint mindazt, ami bennünk ellentétes lehet Urunk, Jézus Krisztus szeretetével.¹²⁵

Lábjegyzetek:

^{117 Ecône-i prédikáció, 1979. február 2.}

^{118 Római Pontifikale.}

^{119 Müncheni prédikáció, 1979. március 4.}

^{120 O Crux ave, spes unica (a nagyböjt idején énekelt Vexilla Regis vesperás himnusz).}

^{121 Ecône-i prédikáció, 1975. február 2.}

^{122 „A reverenda … a földi vallást jelképezi, amely abból áll, hogy alázatosak legyünk, hordozzuk a keresztünket, és szüntelenül feláldozzuk magunkat Jézus Krisztusnak Istenért, az állandó önmegtagadáson keresztül” (Monsieur Olier PSS., Traité des saints ordres, Editions du Vieux Colombier, 1953, 96. o.).}

^{123 Prédikáció Weissbadban, 1978. február 5-én.}

^{124 Prédikáció Ecône-ban, 1985. február 2-án.}

^{125 Prédikáció Ecône-ban, 1974. február 2-án.}