Mariazellbe zarándokoltunk

Beszámoló a Bécsújhely – Mariazell zarándoklatról, 2024. július 23-25.

Idén is végigjártuk háromnapos gyalogos zarándoklatunkat a stájeri hegyek híres kegyhelyére, Mariazellbe.

Bécsújhelyen, a reggel hatórai szentmise után kezdődött a 105 kilométer hosszú út. Klaus Wilhelm atya misézett nekünk, kísért minket és vezette imáinkat az út során. Ez alkalommal két nővér is csatlakozott hozzánk a jaidhofi perjelségből.

Egy kiadós reggeli után félnyolckor indultunk útnak, első pihenőnket Johannesbachklamm friss forrásánál tartottuk, ahol 10 magyar zarándok és az őket vezető, Östör Dániel atya csatlakoztak hozzánk. A résztvevők száma így 40-re emelkedett. Mindnyájan a bűneinkért való vezeklés határozott szándékéval keltünk útra. Minden nap három vagy több rózsafüzért és litániákat imádkoztunk. Megmásztunk egy jó pár hegyet, még jó, hogy fák árnyékában, hiszen az első nap valamelyest melegebb volt az idő. Istennek hála mégsem ment 30 fok fölé, mint két nappal ezelőtt. Este 7 órára értük el az 1222 méter magasan fekvő schneebergi Almreserlhaus menedékházat.

Véget ért hát az első nap, a megtett 40 kilométer után mindenki örömmel dőlt az ágyba.

Másnap reggel Vois irányába indultunk tovább, másfél órán át mentünk a lejtőn lefelé, hogy a völgy kápolnájában, 8 órakor szentmisén vehessünk rész. Dániel atya misézett, nekünk, magyaroknak külön prédikált is. Felhívta figyelmünket, hogy bár a meredek hegyeket nagyon nehéz megmászni, nem feledhetjük, hogy a Szűz Anya végig kísér és segít bennünket. Wilhelm atya gyóntatott a szentmise alatt.

Szerda, a zarándoklat második napja kedvező időjárást hozott: a levegő 20 fokos volt, eső nem esett. Azonban feladatunk mégsem volt könnyű, hiszen egy igen meredek és megerőltető emelkedőn vezetett fel utunk, több mint 2 óra volt megmászni. E kimerítő menetelés után értük el Gscheidlt, ahol a réten ülve fogyaszthattuk el a hátizsákunkban magunkkal hozott uzsonnánkat, gyönyörködve a csodálatos kilátásban.

További néhány órát síkon, a Mürz patak mentén gyalogoltunk, megérkeztünk a freini „luxusszállodánkba”. Itt mindig kiváló kiszolgálásban van részünk, egy jó vacsora, másnap reggel pedig egy exkluzív svédasztalos reggeli várt minket, remek hangulatban volt együtt a zarándokközösség.

Csütörtökön újult erővel vágtunk neki az utolsó 25 kilométernek Mariazellbe. A híres zarándokhelyre érkezve osztrák, magyar és máriás zászlók lobogtak a szélben, elől a menetet pedig egy gyönyörűen feldíszített feszület vezette. Régi, kanyargós utcákon át igyekeztünk a bazilikához, hangosan, latinul énekeltük a rózsafüzért. Amint beléptünk a nagy múltú templomba, térdre borultunk az ezüst kegyoltár előtt, hogy hálát adjunk Szűz Máriának, az úton kapott kegyelmekért. Néhány szívből jövő ima után átmentünk a bazilika melletti Szent Mihály-kápolnába, hogy részt vegyünk ünnepi, énekelt szentmisénken. Ezzel zárult a zarándoklat.

A zarándokok egy része ezután még tovább indult egy záró ebédre, Neuberg an der Mürzbe, a „Teichwirt” vendéglőbe. Remek hangulatban hagyományos osztrák dalokat hallgathattunk a Jeindl család előadásában.

Hálásan köszönjük, hogy minden évben megszervezik ezt a zarándoklatot! Köszönet továbbá Wilhelm atyának és Dániel atyának a lelkivezetésért, az imádságokért, a szentmisékért és a gyóntatásért.

Imádkozzunk Szűz Máriához és isteni Fiához, hogy még sok ilyen zarándokutat járhassunk végig, vezekelve magunk és a világ bűneiért.