Katolikus múlt – Katolikus jövő
Johannes Regele atya buzdítása Csíkszenttamáson
A triduum első napján, a csíkszenttamási Magyarok Nagyasszonya kápolnában tartott beszédében Johannes Regele atya, az X. Szent Piusz Papi Testvérület tartományfőnöke világos és határozott szavakkal rajzolta meg a katolikus élet mai kihívásait és kötelességeit.
Beszéde elején örömét fejezte ki, hogy jelen lehet ezen az alkalmon, külön kiemelve: nemrég áldották meg a Magyarok Nagyasszonya szentképét, amely immár koronával ékesítve hirdeti a magyar nemzet hitének múltját és jövőjét. „Katolikus múlt – katolikus jövő” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a korona csúcsán álló kereszt nem puszta dísz, hanem az üdvösség egyetlen útjának jele.
Regele atya azonban figyelmeztetett: korunkban egyre inkább az a veszély fenyeget, hogy a kereszténység csupán múzeumi emlékké válik. A 18. századtól kibontakozó liberalizmus – mint mondta – fokozatosan igyekezett háttérbe szorítani mindazt, ami keresztény: az Egyházat, a pápaságot, a családot, s végső soron magát az embert. Ezzel szemben a katolikusok feladata ma is ugyanaz: hűségesen megőrizni és megélni hitük tanítását.
Regele atya rámutatott arra az ellentmondásra is, amely a mai közbeszédben megfigyelhető. Sokan beszélnek békéről, igazságosságról és szeretetről, ám – hangsúlyozta – ezek a kereszt nélkül nem valósíthatók meg. A világ megváltoztatásának eszköze nem elsősorban politikai vagy társadalmi befolyás, hanem a személyes lelki megújulás: a hívőknek saját életükben kell megerősödniük.
A katolikus megújulás alapját a hitletéteményhez való hűségben jelölte meg. Különösen fontosnak nevezte a gyermekek katolikus nevelését, hiszen – mint mondta – a hittételek és dogmák sok helyen feledésbe merültek, és egyre ritkábban hangzanak el a prédikációkban.
Beszédében kitért a vallásközi kapcsolatok kérdésére is. Elismerte a keresztény szeretet gyakorlásának fontosságát minden ember felé, ugyanakkor figyelmeztetett: a hit igazságait nem lehet feláldozni a jó viszony érdekében. Emlékeztetett arra is, hogy a történelem során – legyen szó a török vagy a kommunista üldözésekről – a hívők hűségesek maradtak hitükhöz.
A jelen kor kihívásait három pontban foglalta össze: a gonoszság térnyerése a világban, a téves tanítások és teológiai irányzatok elterjedése, valamint azok az ideológiák, amelyek szervezetten lépnek fel az Egyház ellen.
Mindezek közepette azonban a keresztény ember feladata a belső béke megőrzése, tudva, hogy az igaz oldalon áll. Az első kötelesség – hangsúlyozta – a saját lélek gondozása: az erények gyakorlása és az életszentségre való törekvés.
A konkrét gyakorlati útmutatás sem maradt el. A keresztény élet alapjaként a vasárnap megszentelését nevezte meg, amely nélkül – idézve az ősegyházi mondást – „Sine dominico non possumus”, azaz „vasárnap nélkül nem tudunk élni”. Rámutatott arra is, hogy a mai helyzetben sok hívő számára nehézséget jelent a méltó szentmisén való részvétel, ezért ilyen esetekben a rózsafüzér, a szentírási olvasmányok vagy az imakönyvek használata segíthet a vasárnap megszentelésében.
A másik alapvető pillérként a szentségi életet emelte ki, különösen a rendszeres szentgyónást és szentáldozást. Felidézte a korábbi gyakorlatot, amikor a hívek havonta vagy akár gyakrabban járultak a bűnbánat szentségéhez, a papok és szerzetesek pedig még gyakrabban.
Beszéde végén Regele atya hangsúlyozta: az ember életének végső célja az üdvösség, Isten színről színre való látása. „Ha nem jutunk a mennybe, életünk elveszíti értelmét” – figyelmeztetett. Ezért minden hívő legfőbb feladata az életszentségre törekvés, amely nemcsak az egyénre, hanem az egész Egyház életére is kihat.
A csíkszenttamási triduum első napjának tanítása így világos üzenetet hagyott a jelenlévők számára: a világ megújítása a lélek megújulásával kezdődik, a kereszt pedig nem a múlt relikviája, hanem a jövő záloga.
