Eucharistia, az Úr legnagyobb ajándéka!

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, amen.

A mai vasárnap tartjuk az Úrnapja külső ünnepét. Ez ünnep teljesen a Legszentebb Oltáriszentség dícséretének és magasztalásának van szentelve. A Legméltóságosabb Oltáriszentség a legnagyobb ajándék, amit az Üdvözítő nekünk mindenhatóságában és szeretetében adni tudott. Nekünk adta a legértékesebbet, amire képes volt: Önnönmagát és a megváltás egész művét, ami e szentségben foglaltatik. Ezért megérdemli a nagyrabecsülésünket, hálánkat és szeretetünket.

Sajnos a Legszentebb Oltáriszentségben való kétezeréves hit az utolsó 50 évben keményen meg lett támadva. Az 1969-es liturgiareformmal és a novus ordo mise bevezetésével az eddigi legsúlyosabb válság tört ki az Egyházban. A modernista teológia a szentmiseáldozatot a felismerhetetlenségig eltorzította. Sok bírálat fogalmazódott meg ellene. Még Ratzinger bíboros is, a későbbi Benedek pápa is ilyen igékre indult: „amit a liturgiareform elért, az nem megújulás, hanem meghamisítás és elpusztítás!“

Lefebvre érsek és sok igazhívő teológus egy védekező harcot kezdének vívni a hagyományos liturgiáért és a szentmise megmentéséért. Ez egy hősies harc volt, mert az egyházi hatóságok föltett szándéka volt a hagyományos misét felszámolni és a sokfelé tapasztalható ellenállás dacára az újmisét általerőltetni.

Ezellen küzdött Lefebvre érsek sikerrel. Joggal mondhatjuk: Megmentette a szetmiseáldozatot. Ez volt a legnagyobb érdeme! Megmentette a szétzúzástól.

De ő és a fegyvertársai miért állottak oly elszántan ellent az újmisének?

Ami az újmisére a halálos csapást mérte, az a bűnbánati jelleg szétzúzása volt. Ezzel a mise lényegét találták el. Mert a szentmise lényege Krisztus keresztáldozatának a Kálvárián való szentségi újramegjelenítése. Azelőtt ez teljesen világos volt, a Tridenti zsinat egyértelmű dogmája. Az apostolok kora óta senki sem kételkedett benne (a protestánsokat kivéve). Minden gyerek megtanulta ezt. Ma ezt tagadják, minden ellenkező tanubizonyság ellenére. De ez volt a fő oka annak, hogy a Második Isteni Személy tulajdonképpen a világba jött, jelesül hogy a kereszten értünk meghaljon a bűnök bocsánatára. E végtelenül értékes engesztelő áldozatot az Ő akarata szerint naponta meg kell újítani az egész világ naponta elkövetett bűneiért.

De erről a mai ember nem akar többet hallani. Ellenkezőleg, az engesztelő áldozat nyílt ellenszenvet vált ki bizonyos prelátusok körében. Egy 1978-as könyvben, melyet 15 francia püspök, köztük 3 kardinális írt, olvashatjuk: „Mondják az emberek, hogy miseáldozatot az engesztelésért alapították; engesztelés, micsoda szörnyű szó!“ Ez egy középkori eszmét mutat be, mely az Atyát egy hóhérrá teszi, aki le akarja mészárolni a Fiát és akinek vére kell neki. Ezen egyenes istengyalázások éles ellentétben állanak a Szentírással. Lefebvre érsek erről így fogalmazott: „Ha valaki az engesztelés fogalmát elveti, akkor nem marad más hátra, mint Szent Pál összes leveleit a tűzbe vetni.“ Ugyanakkor az új misét e szellemben fabrikálták! Minden imát eltávolítottak, mely az engesztelést, fejezte ki. Már nincsenek ott! Már csak egy emlékező lakoma van, amira arra emlékeztet minket, amit Jézus tett értünk.

Ez a dráma, ebben áll a szétzúzás! – Miért? Mit jelent a engesztelő áldozat tulajdonképpen?

Amikor azt mondjuk: Jézus meghalt értünk a kereszten a bűnök bocsánatára ez azt jelenti: megbékített minket Istennel, és eleget tett az emberiség minden bűnéért, melyben magára vette azokat és behelyettesítette őket az Ő szent szenvedésével és halálával.

A bűn egy nagy akadály, mely elválaszt minket Istentől, büntetésre méltóvá tesz minket, és sajnos sokakat juttat a pokolra. A bűnök gátként halmozódnak fel, melyek a kegyelem áradását és Isten szeretetét akadályozzák. Ezt a gátat el kellett pusztítani mely Krisztus engesztelő szolgálata által a kereszten következett be. Ez minden emberre vonatkozik. Sajnos mindennap vétkezünk, még „az igaz is hétszer esik el naponta“, ezt a gátat az engeszteléssel kell lerombolni. Pontosan ez történik a Szentmisében, mert a nagy engesztelő szolgálatot a kereszten megjeleníti.

Elmélkedjünk erről konkrét részletekbe menve, és ámulni fogunk, milyen csodálatosan működik az Üdvözítő a szentmisében.

1) Vegyük először a súlyos bűnösöket.

Mi történik, amikor valaki súlyos bűnnel terhelve, őszinte szívvel szentmisére jön? Még ha a legiszonyúbb bűnökkel jön is. – Jézus szerettel fogadja őt és megajándékozza azzal amire legjobban szüksége van, a megtérés kegyelmével és bűnbánattal. Először bizony bűnbánatot kell tartania, hogy bűneit meg lehessen bocsátani.

A következő kifogást lehet támasztani: Ez éppenséggel a gyónásban megtörténik. Nem ilyen egyszerű. Sok bűnös nem akar megtérni, az életét nem akarja  legjobbítani, és gyakran nem is tudja, mert „a bűn rabszolgája.“ Csakis a szentmise engesztelő hatalma tudja széttörni e láncokat.

A bűnös nem mindig kapja meg a bűnbánat kegyelmét attól hogy egyszer elmegy misére, hanem lassan, fokozatosan, mivel kezdetben ellent tud állni kegyelemnek. Sajnálatos módon, sok bűnös még misére se jön. Tehát a mi kötelességünk misét fölajánlani vagy misét mondatni e bűnösökért. Ez a legerősebb eszköz a megtérésükre. Az engesztelő erő nem áll meg egy bűnös előtt sem, Jézus elindul minden elveszett bárány után.

2) Elérkeztünk a bocsánatos bűnösökhöz.

Amikor bocsánatos bűnökkel áhítatosan ünnepeljük a szentmisét, mi történik akkor? Egy mélyebb megbánás kegyelmét kapjuk. E kegyelem által az összes bocsánatos bűnünk eltörlődik. A mi problémánk, hogy bizony sokszor nem igazán bánjuk meg bűneienket, nem akarunk a rossz szokásaink ellen küzdeni, néha nem is érdekelnek minket a bocsánatos bűneink. Ez nagyon bántja Istent, mivel az ő szemében a bocsánatos bűnök is ocsmányak. Mennyire megköszönhetjük az Üdvözítőnek, amikor Ő a szentmisében értük engesztel és ilyetén a mélyebb belátás és bűnbánat kegyelmét kieszközli nekünk, és így a bűneink teljes eltörlését!

3) De Jézus ennél sokkal többet tesz! Eltörli a bűnökért járó büntetést is! Ez a 3. hatás.

A bűneinkért járó büntetés többé-kevésbé a bűnbánatunk minősége szerint törlődik el. Aki igyekszik a szentmisét a lehető legjobb áhítattal és bűnbánattal követni, biztos lehet benne, hogy a bűneiért járó büntetései fokozatosan elengedtetnek és egy nap képes lesz a Mennybe jutni a Tisztítóhely nélkül.

4) Az engesztelő áldozat elhárít sok megérdemelt büntető ítéletet.

Ezek visszatarttatnak, elhalasztódnak, vagy enyhíttetnek. A bűnök határtalansága és a mai kor bűnei már rég lehívták volna Isten büntető ítéletét. Az Ószövetségben Isten gyakran büntetést mért ki kisebb vétségekért, például kénes esőt Szodoma és Gomorra esetében. Manapság a természetelles testi égbekiáltó bűn sok országban nemcsak tűrve, hanem elfogadva, dícsérve, államilag támogatva és ünnepelve van, - anélkül hogy kénes eső hullana az európai városokra, mint történt Szodoma és Gomorra esetében.

Figyelmezzünk arra, amit Porto Maurizio-i Szt Lénárd mondott: „Meg vagyok győződve, hogy a Szentmise nélkül a világ rég elpusztult volna, mert a Szentmise nélkül nem tudta volna annyi sok bűn nehéz terhét hordozni.“

5) A Szentmisében Jézus az Ő áldozatos szellemében részesít minket.

A krisztuskövető keresztény élet számos áldozatot követel tőlünk. Hűségesnek maradni annyit tesz, mint harcolni. Ehhez az erőt a szentmisében szerezük meg. Benne egyesítjük magunkat Jézussal és az Ő áldozatával. Ő még egy szent örömöt is küld nekünk hogy az Isten kívánta fáradozásokat magunkra vegyük, Őneki kedvére tenni és lelkeket megnyerni.

Amikor ezeket mind végiggondoljuk, akkor csakis mélységesen hálásak lehetünk. A szentmise által mindenféle jóval gazdagon fel vagyunk ruházva, és a mi elmélkedésünkben csak egy aspektusa lett a Legméltóságosabb Oltáriszentségenek tárgyalva.

Segítsen nekünk az Istenanya hogy megértsük e gazdag javakat mindig jobban és hogy szeressük, megvédjük és terjesszük őket széles e világon! Amen.

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, amen.