Egy gyümölcsöző utazás Svájcba

Egy gyümölcsöző utazás Svájcba

Johannes Regele tartományfőnök atya jóvoltából látogatást tehettünk az elmúlt héten Svájcban, aminek keretében az FSSPX-hez tartozó több iskolát, illetve a testvérületnek a központi házát is meglátogattuk. Fontos tapasztalatokat gyűjtöttünk az út során, ami a jövőben magyar gyermekeink javát fogja szolgálni. Természetesen ezek az iskolák már évek, sőt évtizedek óta működnek, több közülük nagyobb létszámmal, illetve internátussal, azonban az ottani atyák (akik ezeket az iskolákat alapították) elmondása alapján, a nagyobb méretű intézmények is csak nagyon kicsiben kezdték, pár fővel működésüket. Ez az évtizedes tapasztalat, ami az ottani vezetők háta mögött van, illetve a kiépült, organikusan működő struktúra, mind az oktatást, mind pedig egyéb gyakorlati dolgokat beleértve (mint az iskolaépület megszerzése, fenntartása, stb.) lényegében előnyt biztosít, amire a jövőben a magyar apostoli munka kapcsán is lehet támaszkodni.

Lenyűgöző volt tapasztalni mindazt az akaratot, tettrekészséget és embert próbáló munkát, amit mind az atyák, mind a tanárok, a személyzet és nem utolsó sorban a családok fektetnek az iskoláikba. Valóban azzal a tudattal dolgoznak mindannyian érte, hogy ez a mienk, ez szolgálja gyermekeink javát, azt, hogy valóban katolikus, jó nevelést kaphassanak, hogy valóban újra egy ízig-vérig katolikus generáció növekedjen fel. Nem utolsó sorban pedig a gyermekek is itt találják meg igazán a helyüket. Itt nem kell, hogy szembesüljenek olyan problémákkal, mint sokaknak a hivatalos egyházi, avagy az állami iskolákban. Hála Istennek az volt mindenütt a tapasztalatunk, hogy ezekben az iskolában jó dolog tanulónak, még inkább jó dolog (katolikus!) gyermeknek lenni.

 Első két napunkat Wangsban töltöttük. Itt egy 8 osztályos fiú gimnázium működik, internátussal. Ez az iskolák közül a legnagyobb, 120 diákjával. Ezután Luzernben és Oberrietbe látogattunk. Utóbbi két településen általános iskola, illetve óvoda működik, a létszám itt jóval kisebb, 30-40 gyermek, az óvódával együttvéve, mindkét iskolában. Utolsó állomásként pedig felkerestük Wilben a másik nagyobb volumenű intézményt, ami általános iskolaként lányoknak és fiúknak egyaránt nyitott, illetve középiskolaként lányoknak, szintén internátussal.

Természetesen a tanórákra is benéztünk. A tapasztalat pedig minden alkalommal pozitív volt. Egyfelől minden eszköz adott, mind a tanároknak, mind a diákoknak, hogy megfelelő minőségben, problémamentesen folyhasson az oktatás. Másfelől, a gyermekek lelki fejlődésére, hitüknek tanulására és megélésére is minden alkalom és eszköz biztosítva van. A két nagyobb iskolában (mely struktúra szempontjából talán a legjobb példát adhatja elénk) a napi szentmisén kívül (a templom/kápolna minden estben az iskola közvetlen közelségében, vagy az épületben volt megtalálható) több alkalommal jönnek össze a diákok közös imádságra, mint pl.: rózsafüzér, Úr angyala (nagy ünnepeken completorium). A hittan oktatása alapvetően midenhol más metódus alapján megy egy kissé (éppen ezért, erről bővebben most nem is ejtenék szót), de fontossága és hangsúlyossága mindenhol egyaránt megegyezik.
Ennek a hatalmas munkának és megannyi áldozatvállalásnak a gyümölcsét pedig abban lelhettük meg, hogy minden gyermek természetességgel és szeretettel áll, mind a szentmiséhez, az imádsághoz és nevelőikhez. A kora reggeli órákban pedig különösen is jó volt tapasztalni azt, hogy amikor a papok már túl voltak a reggeli közös zsolozsmán, a diákoknak ugyan még nem volt kötelező ébresztő, de mégis sokuk már a kápolnában kezdte a napot imádsággal, részt vett az első szentmisén, majd rögtön az azt követőn is. Utunk alatt, melynek alapvető célja Piuszos iskolák megtekintése, tapasztalatgyűjtés volt, egy fontos kitérőt tettünk az FSSPX központi házába, Menzingenbe, ahol találkoztunk többek között Alfonso de Galarreta püspök atyával és Davide Pagliarani generális atyával, aki rövid találkozónk során kifejezte támogatását a magyar atyák, illetve apostolkodás felé, valamint nagy szeretettel és imádsággal küldi köszöntését a magyar híveknek. 

Szeretnénk köszönetet mondani minden papnak, aki idejét ránk szánta és fontos információkkal láttak el bennünket. A visszaúton Regel atya és Dániel atya hosszasan beszélgettek a szerzett tapasztalatokról, a magyar ifjúsági apostolkodásról, annak jövőjéről és a benne rejlő lehetőségekről. 

Ennek az apostolkodásnak pedig bizonyos gyümölcsei már most is vannak. Zaitzkofenben két magyar szeminaristánk tanul, tavaly egy új magyar pappal gazdagodtunk, illetve többen érdeklődő is van, akik a jövőben a testvériséghez szeretnének csatlakozni. 

Imádkozzunk egy jövőbeli hagyományos katolikus iskoláért Magyarországon.

Szerző: Peti Csaba, előszeminarista
Jaidhof, Vorseminar St. Petrus Canisius, 2025.03.23.