Démoni önpusztítás vagy üdvösség a keresztben?
A TARTOMÁNYFŐNÖK GONDOLATAI SZEPTEMBER HÓNAPRA
Gondolatok a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez
Hagyományosan évente kétszer ünnepli az Egyház külön ünnepnappal a Szent Kereszt misztériumát: május 3-án, a Szent Kereszt megtalálásának ünnepével és szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepével. Örömmel ünnepeljük továbbra is mindkét ünnepet, még akkor is, ha egyes jéghideg, állítólag haladó liturgiareformerek eltörölték a nép által oly szeretett május 3-i főünnepet. E két ünnep alkalmával elmélkedünk a Szent Kereszt misztériumáról, Krisztus szenvedéséről, a keresztről a saját életünkben, a Krisztus-követés lényegéről.
A kereszt elutasítása
Megdöbbenve olvassuk Máté evangéliumának 16. fejezetében, hogy a Szeretett Mester Sátánnak nevezi Szent Pétert, az első pápát. Nem azért, mert hűtlen, hitetlen vagy szeretetlen volt, hanem mert elutasította a keresztet és a szenvedést, vagyis mert a mai korszellemmel sajátosan megegyező magatartást tanúsított. Krisztus követése a kereszt követése, a keresztény élet pedig kereszthordozást jelent! Péter azonban elutasítja ezt. Tekintsünk itt egy kicsit mélyebbre, miért nevezte Jézus Péter apostolt Sátánnak? Hiszen nem sokkal azelőtt nevezte ki őt egyháza sziklájává, és adta át neki a mennyországának kulcsait. Jézus viselkedése annál is inkább zavaró, hogy pont most nevezi Pétert Sátánnak.
Egy démoni - önpusztító hozzáállás
Péter ezen hozzáállása valóban sátáni, démoni és önpusztító. A kereszt, a szenvedés és a megpróbáltatások elutasítása az ember pusztulásához vezet. Mondjuk hát ki nyíltan - napjaink egyházára és társadalmára alkalmazva: a mai mesterségesen táplált élvezeti függőség, amelyet mindenféle áltudományos és giccses reklámanyagok, gyakran még az állami kiadványok is terjesztenek, két okból démoni. Az első ok tisztán emberi-pszichológiai természetű. Ugyanis az élvezet, valamint a boldogság és az önmegvalósítás csak mellékhatásként, azaz mindig közvetett eredményként keresendő. Amikor a mellékhatás válik céllá és a hatás öncéllá, akkor ezek elhalványulnak és egyszerűen elszivárognak, mert ezáltal a legmélyebben emberit, a szeretetre való rendeltetést sértik meg és utasítják el.
Az embernek az a rendeltetése, hogy önmagán túlra mutasson, mindig valami önmagán túlira, a világra, embertársaira, végső soron Istenre, akit szeretnie, és szolgálnia kell.
Szeretet és szolgálat – a mi igazi életünk
Az ember csak akkor találja meg önmagát, kiteljesedését, sőt igazi jó kedvét és örömét, ha a szeretetre és a szolgálatra való nyitottságot saját létmódjának fogadja el. Ezen az odaadáson, önátadáson, önfeledtségen és nem ritkán önmegtagadáson keresztül, amelyről Krisztus beszél, töltheti be élete értelmét, és így, közvetett módon tapasztalhatja meg, mi az önmegvalósítás és az élvezet nélküli boldogság.
Ha úgy látja magát - itt Viktor Frankl példázatát használom -, mint egy szem, amely önmagát vagy valamit önmagában lát, elveszíti a saját látását, és már nem látja a világot és másokat, megbetegszik, magába roskad. Ahogyan a célját tévesztett bumeráng, mely visszatér a vadászhoz, aki eldobta, úgy tér vissza önmagába az az ember, aki nem ismeri fel és nem teljesíti be élete értelmét. Kórosan csak önmagával, saját boldogságával, az örömök megvalósításával, saját ösztöneinek kielégítésével, saját egészségével törődik, és ugyanilyen mértékben vall kudarcot.
Ez a mindenki számára „kikiáltott” élvezetekhez való jog egy kollektív neurózis jele, amelynek hátán egy egész iparág végzi piszkos üzletét. De ebbe most nem megyünk bele.
Az élet teljessége és megváltás a kereszt által
A második ok, amiért ezt a testközpontú és buja magatartást démonikusnak kell tekinteni, tisztán keresztény természetű. Krisztus ugyanis azt mondja nekünk, hogy hozzá hasonlóan mi is egyedül a kereszt útján érhetjük el az élet teljességét, az üdvösséget és a határtalan boldogságot. Értünk, emberekért való szeretetéből – kifejezetten: mert úgy szerette Isten a világot – jött az Isten Fia, és ezért követeli azonnal, hogy mi is magunkra vegyük keresztünket, mindenki a saját keresztjét. Az én keresztem nem cserélhető el valaki más keresztjével. Fel kell vennem a keresztemet, nem passzívan, nem lemondóan, hanem fel kell vennem, és meg kell tanulnom elfogadni. Mi azonban mind jólétünkben, mind fáradt ellankadóként egy olyan világról álmodunk, amely a gyönyörök kertjévé válik. Mindegyikük eleve kudarcra van ítélve. Mert a világ és az emberiség egyetlen Megváltója a kereszt misztériumát állította az élet, valamint az egyén és a társadalom történelmének központjába, és csak azok, akik azt szeretetből való teljes önátadással magukévá teszik, lesznek megmentői, nemcsak saját lelküknek, hanem a világnak is, és már ebben az időben megízlelik azt az üdvösséget és boldogságot, mely csak az örökkévalóságban éri el hervadhatatlan virágzását.
A kereszt, az áldás forrása
E nagy misztérium jobb megértéséhez szeretném még, hogy Nagy Szent Leó pápa szóljon: (vö. Római Breviárium, Kereszt felmagasztalásának ünnepe, a matutinum 7-9. olvasmányai):
„Mivel Krisztus felemeltetett a keresztre, ne csak az a kép lebegjen lelkünk szeme előtt, amely a gonoszok szeme előtt is ott lebegett, kiknek Mózes által mondatott: Olyan lesz az életed, mintha hajszálon függne előtted, rettegni fogsz éjjel-nappal és nem bízol életedben. Azok ugyanis az Úr keresztre feszítésénél gaztettükön kívül nem tudtak másra gondolni, félvén, de nem úgy ahogyan az igaz megigazul, hanem ahogyan a gonosz őrlődik lelkiismeretétől. Hanem elménk, melyet az igazság Lelke megvilágosít tiszta és szabad szívvel fogadja az ég és föld fölött ragyogó kereszt dicsőségét, és igyekezzék belső belátással megérteni annak a szónak az értelmét, amelyet az Úr mondott, amikor közelgő szenvedéséről beszélt: Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.
Ó, a kereszt csodálatos ereje! Ó, szenvedés kimondhatatlan dicsősége, melyben mind az Úr ítélőszéke, a világ ítélete és a Megfeszített hatalma benne vagyon. Mert Te, Uram mindent magadhoz vonzol, és mikor egész nap kinyújtottad kezedet a hitetlen, ellentmondó emberek felé, az egész világ megértést kapott, hogy dicsérje fenségedet. Uram, mindent magadhoz vonzottál, amikor minden elem ugyanazt az ítéletet mondta ki a zsidók átkozódása iránti undorára; mikor az ég világítói elsötétültek, a nappal éjszakává változott, a föld szokatlanul megremegett, és az egész teremtés megtagadta szolgálatát az istenteleneknek. Uram, te mindent magadhoz vonzottál, mert miután a templom fátyla széthasadt, a Szentek Szentje eltávozott a méltatlan főpapoktól; hogy az előkép igazságba, a prófécia megnyilvánulásba és a törvény Evangéliumba forduljon.
Uram, te mindent magadhoz vonzol, hogy ami az egyetlen zsidó templomban beárnyékolt jelekbe takarózott, azt most a szent biztosíték beteljesedésével és feltárulásával a nemzetek mindenütt áhítattal ünnepeljék. Mert hiszen most a leviták rendje fényesebb, most az uralkodók méltósága emelkedettebb, most a papok felkentsége szentebb. Mert a Te Kereszted minden áldás forrása, minden kegyelem oka, mely által a híveknek erő adatik a gyengeségből, dicsőség a gyalázatból, életet a halálból. Most tehát, felhagyva a testi áldozatok sokféleségével, az áldozatok minden különbözőségét a Te tested és véred egyetlen áldozata tölti be: mivel Te vagy az Isten igazi Báránya, aki elveszi a világ bűneit; és így teszel magadban teljessé minden misztériumot, hogy amint minden áldozati adományhoz egy feláldozás tartozik, úgy lesz egy Királyság minden népből.”
800 éve volt Assisi Szent Ferenc stigmatizációja
A kereszt az életben áldásunk. Találjanak hát itt a hívő keresztények erőt gyengeségükben, dicsőséget a gyalázat után, életet a halál után. Kérje a Boldogságos Szűz Mária az Úrtól ezt a felismerést és ezt a tapasztalatot számunkra! Mert ő minden ember Fájdalmas Anyja, de ugyanakkor Ő az áldott az asszonyok között, és Ő örömünknek oka.
Készüljünk fel jól a Kereszt felmagasztalásának ünnepére. Ebben az évben van még Szent Ferenc stigmatizációjának 800. évfordulója is. Szeretettel hívok mindenkit az ünnepi szentmisére ezen az emlékezetes napon, 2024. szeptember 14-én a bécsi minorita templomba, Bécs városának lelki központjába, amely szintén ebben az évben ünnepli 800. évfordulóját. Ünnepélyes körmenettel tisztelgünk a Szent Kereszt előtt.
Papi áldásommal!
P. Johannes Regele
2024. szeptember. 1., Jaidhof
