A Bécsi Szent István Nap - Prédikáció és Képek

Simon Gábor atya prédikációjának rövid összefoglalója:

Krisztusban szeretett kedves testvérek!

A modern tudomány igazolja azt, hogy ha egy kisgyermeket mindig megalázunk, és azt érezhetjük vele, hogy semmit sem ér, akkor majd felnőttként egy olyan identitás nélküli ember lesz, aki nem is fogja vinni semmire. Százötven éve Európa népeit semminek nézik. El akarják velük hitetni, hogy értéktelen a nyelvük, mit sem ér a genetikájuk, és nem kell, hogy büszkék legyenek az őseikre.

Amikor Napóleon császár elhatározta, hogy Magyarországot leigázza, legbölcsebb miniszterének tette fel a kérdést: Mit kéne tenni azért, hogy a magyar nemzetet megtörjük? Talleyrand ezt a választ adta: „A magyar nemzet büszke, tiszteli az őseit, és fontos számára a múlt. Vedd el a múltját, és megtörted a gerincét!“ Annak vagyunk a tanúi, hogy Európa szégyelli a múltját, és úgy néz szembe a jövővel, hogy már ketté van törve a gerince.

Egy államalapítót ünneplünk, egy olyan királyt, kinek hatására egy nép nemzetté vált. Ezer évvel ezelőtt messze keletről egy nép indult el, hogy új hazába költözzön. És ahogyan minden ember életében van egy pont, amikor találkozik az Istennel, úgy Isten a népeket is meghívja. A magyar nép történelmében Szent István volt az a személy, az a király, aki által Isten meghívott bennünket arra, hogy a népből nemzet legyünk.

Mi a különbség a nép és a nemzet között? A nép csupán a mennyiséget jelenti, emberek sokaságát. A nép, ahogy mondja az Írás, olyan, mint a halálra szánt birkanyáj. A halál terelgeti őket. A népnek nincsenek magasabb rendű céljai, csupán az ösztönei vezérlik. Egy nemzet azonban, ha találkozik Istennel, az erényekre törekszik, és tudja azt, hogy egy magasabb rendű küldetést kapott. Szent István királyban a magyarság megkapta ezt a küldetést, hogy a népek Krisztusa legyen. Szent István nem politikus volt a mai értelemben, aki ki akarta szolgálni a nép, az Isten adta nép óhajait. „Panem et circenses populi.“ Mondták már a rómaiak is: cirkuszt és kenyeret a népnek!

Ő nemzetté formálta a magyarságot és a koronát, amely mindannyiunkat jelképez és megjelenít a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta. Őrá bízta népünk jövőjét, akire egykor az Örök Atya egyszülött fiát. Magyarország Mária gyermeke, vagyis krisztusi küldetése van. Népek Krisztusa, Magyarország. Mi nem akartunk hódítani, mi nem akartunk gyarmatosítani, mi nem akartunk embereket megalázni, hanem őseink az erényt képviselték. Népek Krisztusa Magyarország, hiszen Krisztus azért született erre a világra: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál nekem.“ (Zsid 10,5) Hogy testével védje a sokszorú, hűtlen Európát. Testét adta, hogy a tatár veszedelemtől megvédje a művelt Nyugatot. Százötven évig állta a harcot, amíg nyugaton gótikus katedrálisok épültek, Raffaello és Da Vinci elkészítette csodálatos műalkotásait, addig a magyar nép fegyverben, testével védte Európát. 

Szent Istvánban elsősorban az embert ünnepeljük, hiszen ő elsősorban volt katolikus ember és csak másodsorban király. Talán a mai ember számára ez már nem jelent semmit. A mai modern felfogásban azt jelenti, hogy a hit magánügy. Legyél vallásos otthon, a családi életedben, de ne tekintsd a vallást közügynek! Szent István király Isten akaratát kereste, ha kellett, éjszakákat imádkozott a kápolnájában, és olyan törvényeket hozott, amelynek alapja a Tízparancsolat és az egyház tanítása.

A modern Európa, ha meg is tűri a kereszténységet, akkor csupán a kápolnákba vagy a lakószobákba száműzi. Szent István király üzenete az, hogy először legyünk katolikus emberek, és csak utána hivatalnokok, tanárok, orvosok. Hiszen ahogy Szent Pál apostol mondja: „Tehát akár esztek, akár isztok, akár valami mást míveltek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek.“ (1Kor 10,31) Ő mondja máshol: „Krisztus követségében járunk.“ (vö. 2Kor 5,20) Szent István király azt üzeni nemcsak a magyar nemzetnek, hanem egész Európának: „Ne akarjatok néppé süllyedni, kik számára csupán a kenyér és a cirkusz kell. Legyünk újra a nemzetek Európája! Legyünk büszkék az őseinkre, és ne felejtsük el, hogy Isten minden népet meghívott és küldetést adott neki, krisztusi küldetést.“ 

A magyarság akkor lesz igazán önmaga, ha szentistváni magyarság lesz. Szent István király azt üzeni nekünk, hogy hinni nem csak a templomban kell, ahogy kommunizmusba mondták nekünk, hanem a hitünket a közéletben kell tettekre váltani. Az orvosnak azzal a szeretettel kell a beteg mellett állni, ahogyan Krisztus szeret bennünket, „hiszen senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért“. (Jn 15,13) Szent István király ezt üzeni nekünk, és megtanít minket arra, hogy fedezzük fel a Mária tiszteletet. Az agg király, amikor már mindent elveszített, életének örömét, egyszülött fiát is el kellett temetnie. Nem veszítette el hitét és reményét. Látta a szorongatott magyarságot, ezt a kicsiny népet ellenségekkel körülvéve, és bátor hittel és szívvel a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta. A mai napon Szent István hitével mi is ajánljuk fel magunkat a Boldogságos Szűz Máriának. Bízzuk rá sorsunkat, családjainkat, nemzeteinket, hiszen Mária gyermeke nem veszhet el. Ámen