Az Anyaszentegyház egy zűrzavaros időszakában
A Szent X. Piusz Papi Testvérület története, akárcsak a Katolikus Egyház története, egy gyönyörű misztérium. Mindkettő tovább virágzik a nagy visszaesés és bizonytalanság ellenére. A Testvérület szerény kezdetétől kezdve gyorsan növekedett, és ma a hagyományos katolikus hitet, az Egyház teljes és ősi tanítását hirdeti az egész világon.
Alapítás
Marcel Lefebvre érsek, a hagyományos papképzés iránt érdeklődő szeminaristák többszöri kérésére, 1970. november 1-én megalapította a Szent X. Piusz Papi Testvérületet. Tizenegy fiatalember kezdte meg tanulmányait az érsek vezetésével egy új szemináriumban, a svájci Econe-ban. A helyi püspök meg volt győződve arról, hogy ez az új szeminárium nagy hasznára válik a Katolikus Egyháznak, és hamarosan megadta hivatalos jóváhagyását. Lefebvre érsek ekkor már 65 éves volt. Korábban, mint a francia nyelvű afrikai országok apostoli küldötte szolgálta az Egyházat, dakari érsekként és a Szentlélek Atyák, egy missziós rend általános elöljárójaként.
Az új papi közösség célját azonban sokan félreértették. Több egyházi vezető is úgy gondolta, hogy az idős érsek a pápa ellen fordult. Pedig ez éppen ellenkezőleg történt, Lefebvre érsek megerősítette a Szentatya iránti tiszteletét és megbecsülését. Ő csupán a töretlen katolikus hagyományt akarta folytatni: szerette a hagyományos miserítust, és tapasztalatból tudta, hogy az milyen üdvös, sőt döntő fontosságú a papok szenté válásában. Végül is az ősi római misét soha sem tiltották be, habár bevezettek egy új, népnyelvű rítust. Az érsek atya továbbra is azt hirdette, amit egykor szeminaristaként tanult, amit az Egyház évszázadok óta mindig is tanított.
Ellenállás
Az Egyházban elterjedtek bizonyos modern irányzatok, melyek ellen az érsek határozottan állást foglalt. Ilyenek voltak az ökumenizmus és a kollegialitás. Az ökumenizmus egy olyan nézet, amely minden vallást hasznosnak és érvényesnek tekint, a kollegialitás pedig ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyházat demokratikus folyamatok szerint és püspöki konferenciák által vezessék, korlátozva ezzel a pápának, mint az egyetemes Egyház egyedüli fejének hatalmát, valamint az egyes püspökök saját egyházmegyéjükben gyakorolt autonómiáját. Lefebvre érsek ezen kérdésekben foglalt határozott álláspontja nem tetszett a római hatóságok egy részének, akik a II. Vatikáni Zsinat határozatainak megvalósításán és az új miserítus elterjesztésén dolgoztak, és egy liberálisabb, modernebb egyházban gondolkodtak.
Ezen okból két apostoli küldött 1974-ben hivatalos vizitációt és ellenőrzést tartott az econe-i szemináriumban. Lenyűgözte őket a magas tudományos színvonal és a szeminaristák jámborsága; egyetlen panaszuk az volt, hogy egyszer sem látták az új misét bemutatni. Egy igen pozitív jelentéssel tértek vissza a pápához.
Elnyomás
A kedvező értékelés ellenére Lefebvre érseket hamarosan Rómába hívták, ahol három bíboros hallgatta ki munkájáról és álláspontjáról kérdezve őt. Néhány héttel később, 1975. május 6-án az új fribourgi püspök hirtelen és érthetetlen módon feloszlatta Testvérületet. Ezen megdöbbenve Lefebvre érsek hivatalos fellebbezést küldött Rómába, és e drasztikus lépés okai után érdeklődött. Sem Fribourg, sem Róma nem válaszolt. Ezek után 1976-ban az érseket ab ordinum collatione – a diakónusok és áldozópapok felszentelésétől – felfüggesztették. Ezt követte az a divinis – minden szent funkciótól, beleértve a szentmise bemutatását is - felfüggesztés.
A hirtelen felfüggesztéstől és a megmagyarázhatatlan hallgatástól megzavart érsek úgy döntött, hogy továbbra is teljesítenie kell az econe-i szeminárium rektori kötelezettségeit. Az egyházjog előírja ugyanis, hogy semmilyen tiltás vagy felfüggesztés nem léphet hatályba, amíg egy hivatalos fellebbezés elbírálásra – nemhogy megválaszolásra – nem került. Így azon a nyáron is a szokásos módon szentelt papokat. Jószándéka jeleként szeminaristáit magával vitte egy római zarándoklatra.
Püspökszentelés
A látszólagos elnyomás ellenére a közösség gyorsan növekedett. Németországban, az Egyesült Államokban, Argentínában és Ausztráliában új papi szemináriumokat alapított. laikus testvérek, nővérek és harmadrendiek is nagy számban csatlakoztak a papok gyorsan növekedő soraihoz. 1987-re a Testvérület a világ minden kontinensére kiterjesztette lelkipásztori tevékenységét.
Lefebvre érsek a Rómával folytatott ismételt, de végül eredménytelen tárgyalások után 1988-ban úgy döntött, hogy négy papot püspökké szentel a Testvérület és híveinek szolgálatára, hogy az Egyház hagyománya szerint folytathassák a szentségek kiszolgáltatását. Válaszul a pápa hivatalos dokumentumban tette közzé, hogy az érseket és a négy újonnan felszentelt püspököt kiközösítettnek nyilvánítja.
Ez nagy szomorúsággal töltötte el az érseket, de szilárdan hitte, hogy jó lelkiismerete szerint nem cselekedhetett volna másként, és kötelessége volt gondoskodni a Szent X. Piusz Papi Testvérület és annak világméretű tevékenységének megőrzéséről. Lefebvre érsek alig három évvel később, 1991. március 25-én hunyt el.
Ma
A Testvérület az alapító halála után is folytatta tevékenységét. 1994-ben Bernard Fellay püspököt választották a Szent X. Piusz Papi Testvérület általános elöljárójává. Ő a 2000-es jubileumi évben a közösség minden tagjával Rómába zarándokolt, remélve, hogy ezzel kifejezheti a Szentatya iránti szeretetét és tiszteletét, akit a Testvérület rendszeresen imáiba foglal és akit Krisztus földi helytartójaként ismer el. XVI. Benedek pápa később a Summorum Pontificum kezdetű 2007-es motu proprióban a hagyományos római mise engedélyezéséről döntött, 2009-ben pedig feloldotta a négy püspök ellen kiadott „kiközösítést”.
Ma a Szent X. Piusz Papi Testvérület több mint 700 papot és közel félmillió hívőt számlál szerte a világon, és bátran folytatja apostoli munkáját.
