Az Ausztriában advent idején meghirdetett és az egész világon elterjedt - már 5000 helyen, a világtengerek legtávolabbi szigeteire is eljutott - Rózsafüzér kereszteshadjárat jellegzetessége, hogy a rózsafüzért minden héten nyilvánosan imádkozzák.
Bizonyára értékes és fontos a kitett Szentség előtt imádkozni és Jézus Eukarisztikus Szívét tisztelni és vigasztalni, de nem kevésbé fontos kimenni az utcára és a nyilvános helyekre rózsafüzért imádkozni.
Úgy tűnik, hogy ez nem egyértelmű. Ez ellen lehet tiltakozni: Végül is a templomban sokkal áhítatosabban lehet imádkozni, mint az utcán, ahol az ember figyelmét a zaj eltereli és zavarja. Sőt, a más vallásúak s a vallástalanok talán megsértődnek és provokációnak tartják az imánkat, de mi nem vagyunk provokátorok! Miért veszélyeztetnénk a köznyugalmat? stb.?
Peter Pavlicek atya, akinek a 75 évvel ezelőtt alapított Rózsafüzér Engesztelő Keresztes hadjárata volt a mostani kezdeményezés ihletője és mintája, világos álláspontot képviselt ebben a kérdésben, és a nagyszabású rózsafüzér-körmenetek dicsőséges sikerei őt igazolták.
A következőkben négy okot fogunk előszámolni, amiért a Rózsafüzér nyilvános imádkozása nemcsak szükséges és megteendő, hanem titokzatos hatalmat gyakorol Isten szíve felett.
1) Történelmi bizonyítékok
800 éve, amióta a Boldogságos Szűz Mária Szent Domonkosnak kinyilatkoztatta a rózsafüzér imádságát, a keresztények a nagy szükség idején a rózsafüzérhez folyamodtak, bízva a legkegyesebb Istenanya hathatós segítségében. Az emberek legtöbbször nem elégedtek meg a templomban végzett magán- vagy közös imádsággal, hanem kimentek az utcára, hogy nyilvános rózsafüzér-körmeneteken kérjék Isten kegyelmét. Az emberek nagyon gyakran Mária képét vagy szobrát vitték magukkal, tanúsítani, hogy tőle, Isten minden csatájának győztesétől várják szorongattatásaikból a megváltást.
Ez történt 1571-ben, a történelem talán leghíresebb rózsafüzér-körmenete alkalmával, amikor Szent V. Piusz elrendelte, hogy a Santa Maria Maggiore templomból származó Havas Mária-kegyképet körmenetben vigyék végig Róma utcáin, hogy a Lepantónál legyőzhetetlennek tartott oszmán flotta fölötti győzelemért könyörögjenek. A Szűzanyának többször is úgy tetszett, hogy éppen ezen a képen keresztül adta meg a megváltást nagy veszélyekből, például 1621-ben, amikor a római kép másolatát rózsafüzéres körmenetben vitték végig Krakkó utcáin, és a betörő török seregre megsemmisítő vereséget mértek.
Ez az egyik oka annak, hogy a kormánynegyed közepén található Bécsi Minoriták templomának Havas Mária-képét ábrázolják a jelenlegi osztrák rózsafüzér-körmentek zászlóin is. Bárcsak a Szűzanya ösztönözné a politikusokat, és adna nekik bölcsességet az emberek javát szolgáló bölcs politikához!
Egyébként a történelemben nem ismert olyan eset, amikor a Rózsafüzér bizakodó és kitartó nyilvános imádkozása ne talált volna meghallgatásra. Ezért nagyon Isten kedvére valónak kell lennie, és "erőszakot" kell tennie a szívén.
2) A nyilvános vezeklés szükségessége
A modern kor fő gonoszsága a elvilágiasodás, amelyet már Szent X. Piusz pápa is megbélyegzett: Istent "kidobták" a közéletből. Az ember úgy viselkedik, mintha semmi köze vagy beleszólása nem lenne a társadalmi életbe, legyen szó akár a politikáról, a gazdaságról, az iskoláról, a médiáról vagy az egészségügyről. Az ember figyelmen kívül hagyja Őt, és fütyül a parancsolataira. A szabadkőművesek alkották meg a szlogent: "A vallás magánügy". Aki hinni akar Istenben, az megteheti, akár magában, akár a templomban, de a vallásnak nincs helye a közéletben.
Sajnos, az Egyházért felelősök az elmúlt évtizedekben keveset vagy semmit sem tettek azért, hogy ellenálljanak a közélet fokozatos elkereszténytelenítésének. Valójában éppen az ellenkezője a helyzet. A II. vatikáni zsinat egyházi áldását adta a laicizmusra, és ennek megfelelően konkrét lépések is történtek (történének vala): a papok és a hívek civil ruhába öltözének, az utcán már nem ismerhetők fel, a nyilvános vallási szertartások egyre ritkábbak lettek. Az Egyház hallgat, amikor Isten parancsolatait lábbal tiporják, amikor a bűnt nyilvánosan ünneplik, sőt néha még tapsolnak is neki.
Értsük meg, mit jelent ez: így emelik nyilvánosan a Sátánt a trónra, miután Krisztust, az igazi Királyt és Megváltót elutasították és letaszították a trónról.
Isten e kiűzését jóvá kell tenni! Az ilyen bűncselekményekről nem szabad hallgatni. Isten elvárja a hűséges katolikusoktól, hogy tanúságot tegyenek mellette és nyilvánosan vezekeljenek. Vissza kell követelniük a nyilvános teret Krisztus Királynak és az Ő Szentséges Anyjának. - A városokban és falvakban tartott rózsafüzér-körmenetek pontosan ezt a célt szolgálják.
Könyörögjünk esedezve, hogy a Rózsafüzér keresztes hadjárat egyre jobban elterjedjék az egész világon! Legyen az Istennek felajánlott nyilvános jóvátételek és hódolatok növekvő száma boldog előjele a népek megtérésének és az ennek eredményeként elnyerhető áldásoknak!
3) Bátor bizonyságtétel a hitről
A katolikusok évtizedek óta egy különös betegségben szenvednek: az emberfélelemben. Tétlenül nézték, ahogy Isten ellenségei átvevék a hatalmat a közintézmények, az iskolák, a média stb. felett, és nem tettek ellene semmit, néhány figyelemre méltó kivételtől eltekintve. Az emberfélelemtől a katolikusok torkában csomó támad: "Ne mondjatok semmit, csak bajt okozna! Úgysem lehet ezellen semmit sem tenni." Tehát harc nélkül elhagyták a csatateret.
Az ember gyáva félelmét le kell győzni, a léleknek ezt a betegségét meg kell gyógyítani. A nyilvános rózsafüzér-körmenetek hatékony gyógymódot jelentenek. A közös tanúságtétel erősíti a hit bátorságát, amelyre oly nagy szükségünk van. Ezért örömmel és hálával kell, hogy eltöltsön bennünket, hogy az emberek előtt megvallhatjuk Istent és a Szűzanyát. Ne feledkezzünk meg a Megváltó sürgető figyelmeztetéséről: "Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt."
4) Nélkülözhetetlen jótékonyság
A legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet, az örök kárhozat. Semmi sem hasonlítható ehhez a katasztrófához. Namármost rá kell döbbennünk, hogy nagyon sok ember halad tragikusan ezen az úton az örök kárhozatba.
Ha a szeretetünk valódi, akkor annak arra kell ösztönöznie bennünket, hogy megmentsük ezeket az embereket, akik oly nagy veszélyben vannak, hogy mindent megtegyünk a megtérésükért.
Tudjuk, mit kell tennünk: imádság, áldozatvállalás, jó példa és apostolkodás!
Pontosan ezt a négy gyakorlatot használják a rózsafüzér körmenetekben. Az ima- és az áldozatvállalás-jelleg mellett missziós dimenzióval is rendelkeznek. Amikor imádkozva és énekelve, zászlókkal és szobrokkal járjuk az utcákat, az embereket Istenre emlékeztetjük, gyakran kapnak az illetők egy belső kegyelmi ösztönzést is Istentől, egy meghívást, hogy forduljanak Istenhez, bízzanak a Szűzanyában, imádkozzanak újra. Még ha nem is térnek meg azonnal - ami már sokszor megtörtént -, Isten Igéjének magja el lett helyezve a szívükben, amely egy napon kicsírázhat. Amikor Önök, kedves hívek, részt vesznek a rózsafüzér-járásban, akkor az irgalmasság cselekedeteit gyakorolják nagyon nemes és hatékony módon.
A Rózsafüzér Szent Királynője erősítsen bennünket szolgálatában, adja meg a kitartást és az áldozathozatal örömét, sőt a együtt fáradozzunk a Rózsafüzér-kereszteshadjárat munkájában, amelyet kétségtelenül Ő ihletett, és másokat is megnyerjünk neki!
Papi áldással
Stefan Frey atya
