Egy példamutató egyházi életút után a nyugdíjra készülő érsek előtt még nagy munka állt. Nagylelkűsége és tiszta látása ma is lüktető szív a Testvérületben.
Marcel Lefebvre, a Szent X. Piusz Papi Testvérület alapítója 1905. november 29-én született az észak-franciaországi Tourcoing városában. Marcel nyolc gyermek közül harmadikként Rene és Gabrielle, jámbor katolikus szülei felügyelete alatt nevelkedett. Édesapja egy helyi textilgyár tulajdonosa volt.
Szeminárium és papszentelés
Marcel, akit már fiatal kora óta vonzott a papi hivatás, követte édesapja tanácsát, és 18 éves korában belépett a római francia szemináriumba. Hat évvel később pappá szentelték; nem sokkal később teológiai doktorátust szerzett, majd lelkipásztori munkát végzett a lille-i egyházmegyében. P. Lefebvre idősebb testvére, aki a Szentlélek Atyák rendjében misszionárius volt, ösztönözte az új papot, hogy csatlakozzon hozzá az afrikai Gabonban. P. Lefebvre végül engedett, és 1932-ben ideiglenesen csatlakozott a Szentlélek Atyákhoz. Gabonba küldték, először szemináriumi tanárként, majd hamarosan rektorrá léptették elő. Három év nehéz missziós munka után úgy döntött, hogy véglegesen elkötelezi magát a missziós munka mellett: örök fogadalmat tett a Szentlélek Atyáknál.
Apostoli küldött Francia-Afrikában
Marcel Lefebvre atyát e kezdeti évek után egyre fontosabb feladatokkal bízták meg. Visszahívták Franciaországba, és a mortaini szeminárium rektorává nevezték ki; később XII. Piusz pápa kinevezte őt Dakar apostoli vikáriusává, és így püspökké szentelték; a következő évben, 1948-ban a pápa tovább tisztséget adott Lefebvre püspöknek, Francia-Afrika apostoli delegátusává nevezte ki, és megadta neki az érseki címet.
A Szentlélek Atyák általános elöljárója
XXIII. János pápa elődjéhez hasonlóan úgy vélte, hogy Lefebvre érsek teológiai szakértelme, missziós tapasztalata és pedagógiai háttere rendkívül nagy, ezért kinevezte őt a II. Vatikáni Zsinat előkészítő bizottságának tagjává. Ennek a testületnek volt a feladata, hogy meghatározza a közelgő és sokak által várt ökumenikus zsinat napirendjét. Az érsek munkásságára a Szentlélek Atyákra is nagy hatást gyakorolt, és a rend 1962-es általános káptalanján általános elöljáróvá választották.
II. Vatikáni Zsinat
Lefebvre érsek ekkor volt karrierje csúcsán. A II. vatikáni zsinat azonban keserű csalódásnak bizonyult számára. A legtöbb szöveget, amelynek zsinati előkészítésében segített, azonnal elutasították, és azokat új, liberálisabb és modernebb változatokkal helyettesítették. Válaszul az érsek más prelátusokkal együtt egy konzervatív csoportot hozott létre Coetus Internationalis Patrum néven. Ez a csoport elsősorban a modernista irányzatoknak zsinati szövegekbe való bekerülését próbálta megakadályozni.
A Coetus végül nem járt sikerrel a modernista reformok ellen, és Lefebvre érsek összetörten hagyta el a zsinatot. Ráadásul az érsek konzervatív vezetése alatt levő Szentlélek Atyák az 1968-as Generális Káptalanon lényegében kikényszerítették lemondását általános elöljárói tisztjéről. Marcel Lefebvre ekkor már 63 éves volt, és az egyház egész életen át tartó szolgálata után nyugdíjba vonulását tervezte.
Az Szent X. Piusz Papi Testvérület megalapítása
Itt fonódik össze az érsek élete a Testvérület életével. Több hagyományos papképzésre vágyó fiatalember ismételt kérésére, Lefebvre érsek papi szemináriumot alapított a svájci Econe-ban. A helyi megyéspüspök, Francois Charriere áldását adta erre a munkára, és 1970. november 1-jén az egyház jóváhagyásával megszületett a Szent X. Piusz Papi Testvérület.
Ehhez az általános beszámolóhoz azonban hozzá kell még fűzni egy részletet, amely elsősorban Lefebvre érsek Coetus Internationalis Patrumban való működésére vonatkozik. A II. vatikáni zsinat alatt fontos barátság alakult ki Marcel Lefebvre és Antonio de Castro Mayer, a brazíliai Campos püspöke között. Ők ketten megosztották egymással gondolataikat a Coetus-ban folytatott munkáik során, és még hosszan a zsinat lezárása után is tartották a kapcsolatot. Mindketten megtagadták a II. Vatikáni Zsinat modernista tanainak megvalósítását, és 1983-ban közösen írtak egy nyílt levelet a pápának, amelyben a Rómát megfertőzni látszó számos tévedésről panaszkodtak. Amikor Lefebvre érsek 1988-ban négy új püspököt szentelt fel, de Castro Mayer püspök társszentelőként segédkezett.
Tradidi quod et accepi
Lefebvre érsek, miután több mint 20 évig vezette a Testvérületet, 1991. március 25-én hunyt el. Szeretett szemináriuma alatti kriptában van eltemetve Econe-ban, ahol földi maradványai ma is látogathatók. Sírján Szent Pál apostol szavai olvashatók: „Tradidi quod et accepi” (azt hagytam rátok, amit magam is kaptam) (I Kor 15,3).
